Tanulmányok Csongrád megye történetéből 21. (Szeged, 1994)
Ruszoly József: Nemzeti bizottságok és önkormányzatok Csanád–Arad–Torontál közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék intézménytörténetéhez (1944. szeptember–1945. május)
A bizottsági ülés lefolyásáról a 6. és 7. pont szólt. Az elnök hatáskörébe tartozott az ülés vezetése, ezt azonban bármelyik tagra rábízhatta. Az elnök ügyelt a tárgyalás rendjére, zavartalanságára; korlátozott fegyelmi jogkör is megillette. Javasolhatta a bizottságnak a rendzavaró tagnak az ülésről való kizárását. A bizottság a kérdéses tárgyról vita után határozott; az elnök döntésre bocsátotta az ügyet. A döntés egyhangúan és szavazással is történhetett. Általában nyíltan szavaztak, ám az elnök egyetlen tag kérésére titkos szavazást volt köteles elrendelni. Az elnök is szavazott; szavazategyenlőség esetében az ő szavazata döntött. A szavazásban a „többségi elv [volt] irányadó”; minősített többséget nem igényeltek. Ä 7. pont a részletes jegyzőkönyvfelvétel szabályait tartalmazta, a 8. pedig a bizottság munkájának folyamatossá tételéről intézkedett. A bizottság tisztségviselői - az elnök és a titkár - jogosult voltak „az ügyvitelhez szükséges határozatokat meghozni,, minden olyan intézkedést megtenni, amely az ügy gyors és célszerű elintézését előmozdítja”. Ezt erősítette meg az idézett februári határozat, amely egyenesen kötelezte az elnököt, hogy kisebb ügyeket utólagos jóváhagyással intézzen.84 A 9. pont szerint az elnököt akadályoztatása esetében teljes jogkörében az alelnök helyettesítette. A 10. pont e szabályok bármikori megváltoztatásának és kiegészítésének jogát tartotta fönn a bizottság számára.85 Bár e szervezeti alapszabályok csupán a CSNB működését szabályozták, hatályuk kiterjedt egész Csanád vármegyére. Ä CSNB szabályzatát minden újonnan alakult községi nemzeti bizottságnak megküldte. A községi nemzeti bizottságok az esetek túlnyomó többségében alkalmazkodtak is e szabályzathoz. A CSNB hatáskörének részletes kifejtése előtt még egy kérdés áll nyitva, nevezetesen az, hogy jogdogmatikai szempontból minek minősítjük az egységesen határozatnak nevezett cselekményeket. Ezeket három csoportra oszthatjuk: a) egyedi, b) normatív és c) jogi jelleggel nem bíró cselekmények. Az egyedi aktusok csupán egyetlen ügyre vonatkoztak, egy szerv, szervezet, személy vagy személyi csoport számára tartalmaztak jogokat és kötelezettségeket. Tartalmuk szerint a legkülönbözőbben lehettek: személyi ügyekben való döntés; a községi nemzeti bizottságok határozatai ellen benyújtott jogorvoslatok elbírálása; gazdasági kérdések; külön megbízottak kinevezése; eseti (ad hoc) bizottságok megalakítása. Kibocsátójuk szerint: a bizottsági ülésről kiadott vagy az elnök által elbírált ügyekben kiadott és utólag megerősített aktusok. A normatív aktusok mintegy jogszabályi kötelező erővel bíró határozatok voltak. E határozatoknak jogforrási jellegét vitatták. A korabeli jogtudomány szokásjognak minősítette őket.8" Csizmadia Andor szerint e szabályok a népi-forradalmi jogalkotás jellegzetes megnyilvánulásai voltak; kötelező erejüket éppen abból nyerték, hogy kifejezték a kor népi törekvéseit.87 Tartalmukat tekintve ezek is sokrétűek. Többségükben politikai és igazgatási kérdéseket rendeztek. Különleges helyet foglalt el e szabályok között az előbb vizsgált alapszabályzat, amely nem tekinthető pusztán belső jogforrásnak, hiszen nem csupán a CSNB-re vonatkozott. Míg egyedi aktus kibocsátására mind az ülés, mind az elnök föl volt jogosítva, normatív határozatokat állandóan és kizárólag csak az ülés bocsáthatott ki. Közzétételükre nézve e normatív aktusok három csoportra oszthatók. CSML CSNB 63/1945. Vö. 81.j. « L.75.Í. 86 CSIZMADIA ANDOR: A forradalmi jogalkotás 1944—1945-ben (A nemzeti bizottságok jogalkotó tevékenysége.) Jogtudományi Közlöny, 1960: 195. *7 Uo. — CSIZMADIA ANDOR (1968) 213. 133
