Tanulmányok Csongrád megye történetéből 21. (Szeged, 1994)

Ruszoly József: Nemzeti bizottságok és önkormányzatok Csanád–Arad–Torontál közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék intézménytörténetéhez (1944. szeptember–1945. május)

dolgokat megőrzésre vették át tulajdonosától (birtokőrzés). Az utolsó előtti pont szintén a mentesülési szabályt tartalmazza, majd a második, a harmadik, a negyedik, az ötödik, a hatodik, a hetedik, a nyolcadik, a kilencedik és a tizenegyedik pontokban meghatározott cselekményeket statáriális bíróság (!?) elé utalja. A 15. pont pedig a büntető szankciót állapítja meg: „A rögtönítélő stratáriális bíróság ítélete: felmentés vagy halál.”64

A szovjet katonai szervek ilyen irányú tevékenysége a társadalmi élet konszolidációjával párhuzamosan csökkent, 1945 tavaszán gyakorlatilag meg is szűnt. Bár itt-ott még találkozunk katonai szervektől eredő olyan rendelkezésekkel, melyek közvetlenül is kötelezték a polgári szerveket vagy az állampolgárok egyes csoportjait. A szovjet parancsnokok és a községek vezetői között kialakult viszony jellemzésére idézek egy Almáskamaráson 1944. december 10-én kiállított községi bizonyítványból: „a községi elöljáróság és a Kommunista Párt vezetősége ezennel hivatalosan bizonyítjuk, hogy Hőnyin Mede orosz katonai parancsnok [...] mintegy 2 hónapja községünk parancsnoka. Igazoljuk, hogy a fentnevezett parancsnoknak minden intézkedése községünknek] és az Orosz Hadsereg]nek] mindenképpen javát szolgálta. Fentnevezett kapitány megvédte községünket úgy a külső, mint a belső garázdálkodásoktól. így községünket minden tekintetben megvédelmezte és a rendet helyreállította [...], segítséget nyújtott a helybeli Kommunista Párt megszervezéséhez és megalakítását szorgalmazta.”65

6. A közigazgatás megmaradt képviselői ragaszkodtak a régi értelemben vett törvényességhez, a hagyományos elvekhez és módszerekhez.

A Horthy-korszak szelleme különösen a főszolgabírók tevékenységében ütközött ki; sokszor egészen anakronisztikus formában. Az újonnan „behelyettesített” jegyzőket és hivatalnokokat pl. még decemberben, sőt januárban is a 2208/1920. ME sz. rendeletben foglaltak alapján eskették fel; többek között Magyarország kormányzójára is.66

Az eleki főszolgabíró január 22-én, egy hónappal az Ideiglenes Nemzeti Kormány megalakulása után a politikai gyűlések engedélyezésével kapcsolatban az alábbiakat írta: „Ezeket mindezideig tudomásul is vettem, nem tudom azonban, hogy a magyar királyi kormány mily álláspontot foglal el.”67

II.

1. A Ideiglenes Nemzetgyűlésbe Csanád vármegye is elküldte követeit. A választás sajátos formában folyt le: a makói pártok pártközi értekezleten állították össze a jelöltek jegyzékét, ezt a makói képviselő-testületet ideiglenesen pótló bizottság elé terjesztették, amely december 18-án hagyta jóvá. Végeredményben Csanád vármegyét öt kommunista (Könyves-Kolonics József, Kiss Imre, Dragon János, Szűcs Pál, Szabó János), két szociáldemokrata (Kiss Ernő, Zombori Lajos), három parasztpárti (Erdei Ferenc, id. Erdei Ferenc, Nagy Zoltán), két Kossuth-párti (Bíró Sándor, Galamb Ferenc) képviselte. Könyves-Kolonics József polgári városparancsnok ezek szerint az MKP-t erősítette.68

64 CSML (Mf) Pitvaros ir. 2027/1944.

65 BML Almáskamarás ir. 6/1944. — A szovjet katonai közigazgatásról összefoglalóan ír FARKAS GÁBOR (2: 14—23.)

66 BML Eleki főszolgabírói ir. 296/1945. (21/1944.)

67 BML Eleki főszolgabírói ir. 21/1945. (Saját kiemelés.)

6« POLÁNYI IMRE. 199. - Sorsforduló 167 (1:297—299.): VDCSMMT 1944—1945: 125 (273—275.)

128