Tanulmányok Csongrád megye történetéből 21. (Szeged, 1994)
Ruszoly József: Nemzeti bizottságok és önkormányzatok Csanád–Arad–Torontál közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék intézménytörténetéhez (1944. szeptember–1945. május)
A nemzetgyűlés és a kormány megalakulásával csupán elkezdődött az új magyar államiság megteremtése. Nehéz föladat állott a kormány előtt. Erdei Ferenc szavaival élve: „újra országgá fűzni össze a magukban vergődő falvakat és városokat”.69 Az Ideiglenes Nemzeti Kormány első feladatai közé tartozott a közigazgatás ideiglenes rendezése. E feladat súlyára és jelentőségére tekintettel már január 4-én megjelent a Magyar Közlönyben a 14/1945. ME sz. rendelet a közigazgatás rendezéséről.70 A rendelet abból indult ki, hogy mind az állami, mind az önkormányzati igazgatás országszerte felbomlott, ezért fölhívta az „ország lakosságát, hogy községenként, városonként és vármegyénként gondoskodjék a közigazgatás helyreállításáról, ill. megújításáról”. E folyamat — mint láttuk — Csanádban már megindult, az önkormányzati testületek megalakítása azonban egységes rendelkezés hiányában nem történhetett meg. E szervek létrehozásában a nemzeti bizottságok játszottak döntő szerepet. A rendelet a közigazgatás újjászervezésének e népi bizottságokról szóló részében félreérthetetlenül megállapította, hogy azok „a demokratikus pártok helyi szövetségei, politikai szervek, tehát maguk ne illeszkedjenek be a közigazgatás szervezetébe [...] a nemzeti bizottságokon keresztül kell újjáalakítani az önkormányzati testületeket oly módon, hogy abban [azokban] minden párt, ezek híján, illetve ahol csak egyes pártok alakultak meg, kiegészítésül a szakszervezeteken és egyéb társadalmi és érdek- képviseleti szerveken keresztül a társadalom minden rétege képviseletet nyerjen”. Az ideiglenes önkormányzati testületek létszámára vonatkozóan a rendelet a következőképpen intézkedik: a kis- és nagyközségekben a képviselő-testületek létszáma a régivel azonos. A törvényhatósági jogú városokban a korábbi létszám fele, a megyei törvényhatóságokban pedig a réginek negyedrésze legyen a tagok létszáma. A rendelet ezen új, de ideiglenes szervek hatáskörét jogelődeikével azonos keretek között állapította meg: „határozhatnak mindazokban a kérdésekben, melyek korábban jogkörükbe tartoztak”. Sőt ezen túl is lépett, amikor a rendkívüli helyzetre tekintettel kijelentette, hogy e szerveknek „ezen túlmenően is gyakorolniuk kell jogaikat”. (Saját kiemelés.) Az önkormányzatok jogainak ez a kiterjesztése határozatlan terjedelmű; tulajdonképpen az 1944. őszi helyzet törvényesítését jelentette. Ilyen jelenségeket Csanádban eddig is tapasztalhattunk, pl. az alispán az ötös bizottsággal karöltve vármegyei pénztárt hozott létre, irányította a kifejezetten állami szervek - pl. a posta71 - tevékenységét. A 14/1945. ME sz. rendelet értelmében a továbbiakban is találkozunk olyan jelenségekkel, melyek azt jelzik, hogy az önkormányzati szervek túllépik a törvényekben meghatározott hatáskörüket. A törvényhatóságok jogkörének ilyen kiterjesztése az adott helyzet szüleménye: a kormánynak ebben az időszakban még nem volt olyan hatalma és apparátusa, mely lehetővé tette volna, hogy kellő irányító és ellenőrző tevékenységet fejtsen ki. A rendelet utolsó részében figyelmeztette a „közigazgatás minden tisztviselőjét, akár a régi kormányok vagy a katonai parancsnokságok nevezték ki, akár a régi, ill. az új önkormányzati testületek választották meg, az Ideiglenes Nemzeti Kormány Nyilatkozafdbdn lefektetett elveknek megfelelően járjon el, hogy a nemzeti bizottságok és az ezeken keresztül megalakított ideiglenes önkormányzati testületek megalakítását ismerje el, működésüket ne akadályozza [...] hivatali eljárásaiban határozataikhoz alkalmazkodj [é]k”. 69 VDCSMMT 1944-1945: 134 (285—287.); Délmagyarország 1944. dec. 31. 70 Magyar Közlöny 1945. jan. 4. n CSML Csanád vm. alisp. ir. 16 882/1944.; CSNB 23/1945. 129
