Tanulmányok Csongrád megye történetéből 21. (Szeged, 1994)

Balázs György: Szentes önkormányzata közigazgatása a II. világháború éviben (1939–1944)

P.M. rendelet előírja.33 A fentiekből képet alkothatunk arról is, hogy az adóhátralékosok milyen óriási mértékben fordultak elő, számuk mennyire megnövekedett, amely viszont az adózó polgárok, a lakosok anyagi süllyedését, fokozódó fizetőképtelenségét tárja elénk.

Jugoszlávia megtámadásával Bácska, majd korábban (1940. augusztus 30. második bécsi döntés) Észak-Erdély került vissza Magyarországhoz. A területi gyarapodásokkal a közigazgatás megoldatlan problémái egyre inkább sokasodtak. A kormány a problémák részbeni megoldására, a visszacsatolt területek közigazgatásának megszervezésére, kiépítésére — mint Felvidék esetében tette — az anyaországból helyezett át — önként jelentkezés is előfordulhatott —, nevezett ki hivatalnokokat. Szentes megyei várostól a délvidéki városokba a következő tisztviselők távoztak 1941 augusztusában közszolgálatra: Dr. Jőzsa Lajos I. osztályú aljegyző, Dr. Papp Imre I. osztályú fogalmazó és Dr. Vermes András közpénztári ellenőr. A távozók közül egyedül Dr. Józsa leendő beosztása ismeretes, akit ideiglenesen Magyarkanizsára tanácsnoknak neveztek ki.34 Az áthelyezetteket a képviselőtestület a következőkben pótolta: Dr. Józsa Lajos helyére Dr. Kálmán Dezső II. osztályú aljegyzőt, II. osztályú aljegyzőnek Dr. Vajda Imre II. osztályú fogalmazót és a II. osztályú fogalmazói állásra Dr. Kátai Pál János közigazgatási gyakornokot nevezték ki. Majd az I. osztályú fogalmazói állásra Dr. Papp Imre helyébe Dr. Korek Miklós közigazgatási gyakornok lépett, és a közpénztári ellenőri állást Dr. Vermes András helyett Ibolya Kálmán adótiszttel töltötték be ideiglenesen.35

A visszaszerzett területekre a következő évben tovább folytatódott a szentesi hivatalnokok áthelyezése. 1942 januárjában az I. osztályú fogalmazóvá előléptetett Dr. Koreket, (aki egyben a Középlelmezési Hivatalt is vezette) szintén délvidéki területre nevezték ki. Dr. Korek távozása után a Közélelmezési Hivatal vezetését Dr. Sólyom Károly közigazgatási gyakornok látta el, a polgármester megítélése szerint feletteseinek és az ügyfelek közmegelégedésére. Ennek alapján indítványozta, hogy a képviselőtestület a megüresedett I. osztályú fogalmazói munkakört Dr. Sólyommal helyettesítse be, amelynek az egyhangúlag eleget tett.36 Az adótiszti állás 1942 nyarán ugyancsak a délvidéki közigazgatási területre történő elhelyezés folytán ideiglenesen megüresedett, és a képviselőtestület a június 12-i ülésén szavazati többséggel Nagy Mihály dijnokot tette meg adótisztté.37 A visszacsatolt területeken viszont nagy nyugtalanságot okozott a tisztviselőkérdés. A nem magyar tisztviselőket lehetőség szerint elmozdították, de ugyanakkor a helybeli magyar lakosok most állást remélők előtt sem nyíltak meg kívánt mértékben az idegen uralom alatt számukra nagyrészt lezárult tisztviselői pályák, hanem az állástalanokban bővelkedő anyaország küldött oda hivatalnokokat, akiket gúnyosan „ejtőernyősnek” neveztek. A nemzethűségi igazoló eljárások, amelyeknek az átcsatolt területeken honos tisztviselőket, illetve állástigénylőket kezdetben alávetették, annyira megmérgezték a légkört, hogy az erdélyi és délvidéki területszervezéskor formailag már eltekintettek alkalmazásától. Az anyaországból érkező tisztviselők gyakorta tapasztalt úrhatnám viselkedése — mint az a felvidéki esetben is megmutatkozott — ellenszenvet váltott ki.38 A kormánynak a fent vázolt elgondolásából kifolyólag kerültek el Szentesről is tisztviselők a visszaszerzett területek közigazgatási beosztásaiba.

Közben a magyar szélsőjobboldal, Wert Henrik hadsereg vezérkari főnőkkel az élen, sürgette a Szovjetunió elleni támadást. Németország 1941. június 21-én

33 CSML (SZF) Szentes v. Közgy. jkv. 1942. február 23. 34/kgy.sz.

34 CSML (SZF) Szentes v. Közgy. jkv. 1941. augusztus 29. 190/kgy.sz.

35 Uo. 194/kgy.sz.

36 CSML (SZF) Szentes v. Közgy. jkv. 1942. április 18. 73/kgy.sz.

37 CSML (SZF) Szentes,v. Közgy. jkv. 1942. junius 12. 108/kgy.sz.

3* TILKOVSZKY LORANT: Lm. 32.

108