Habermann Gusztáv: Személyi adattár a szegedi polgár-családok történetéhez - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 19. (Szeged, 1992)
J
JOÓ JOÓ vonult, ott macskazenét adott. Jombart kénytelen volt a tüntetők elől elbújni, majd a kivonult rendőrség fedezete alatt a várba húzódni. Másnap a város lakosságának egy része néhány kaszinó taggal az élen és a hivatali rétegből álló csoportok felvonulást rendeztek mellette. A fiatalság most is fölvonult, útját állta a menetnek és így azt fölosztani volt kénytelen. Nem is ismeretes, hogy nős volt-e, volt-e családja. Nem sokkal később hivatalát és a várost elhagyta. 90, 101—102. Joó? (Szeged, 1850-es évek — Amerika.) Atyja Ferenc festőművész, anyja Némedy Etelka volt. Minden valószínűség szerint Szegeden járt iskolába és gimnáziumot talán a piaristáknál végzett. Majd később kivándorolt Amerikába, ahol nyoma veszett, 175. Joó Etelka (Szeged, 1852. okt. 24. — Kru- zsevác,?) Ferenc festőművész és neje, Némedy Etelka leánya, az előbbinek nőtestvére. Iskoláit Szegeden járta, majd férjhez ment először Szegeden és első férjének elhalálozása után másodszor Kruzsevácon kötött házasságot egy idősebb szerb kerületi főmérnökkel. E házasságában is elözvegyülve harmadszor is férjhez ment, ugyancsak Kruzsevácon Nikolics Líbó kruzseváci téglagyároshoz. Házasságai gyermektelenek maradtak. 1875-ben özvegyként emlegetik és 1877-ben költözött el Szegedről édesanyja nőrokonához Kruzsevácra, a mai Jugoszlávia területére 174—5. Joó Ferenc (Szeged, 1821. szept. 26. — Szeged, 1880. szept. 20.) A Joó család Szegeden már a XVIII. századtól kezdődően szerepel. Nemesi rangra emelt Joó családról tudunk. Egyikük erdélyi származású székely volt. Nem ismeretes, hogy a Szegeden megtelepedett Joók a családnak melyik ágából származnak. Ferenc a Szegeden élt István, jómódú szegedi szabómester és neje, Kormányos Ágnes fia volt. Iskoláit Szegeden végezte, gimnáziumot a piaristáknál, az 1823—31. években, majd Szegeden Vastagh Sándor János festőművésznél sajátította el a festészet elemeit és ezt követően Egerben, a Pyrker Képtárban képezte magát. Atyja — látva tehetségét —- anyagilag támogatta abban, hogy a bécsi Kunst Acade- mien folytathatta tanulmányait. Innen Münchenbe ment, majd visszatért Szegedre és a szabadságharc során beállt közhonvédnak. Ezt követően egy ideig dolgozott. Számos szegedi család tagjait festette meg, képeinek egy része a szegedi Móra Ferenc Múzeum őrizetében van. Később elhanyagolta tehetségét, cégérfestésekre vállalkozott, majd a szegedi rekonstrukció során épülő új polgári paloták lépcsőházainak és kapualjainak kifestését vállalta. Az ő munkája volt pl. a Széchenyi téri Aigner ház és a mai Dóm téri akadémiai széképület lépcsőházának kifestése. Templomi képek is maradtak utána. Szegeden 1848. szept. 26-án nősült és feleségül vette Némedy Etelkát, akitől Irén, Etelka, Rozália, Erzsébet, Vilma és Hona leányai, valamint egy fia született. Felesége 1863-ban, 32 évesen elhalálozott és ez mélyen elkeserítette. Szegeden az atyja után örökölt házban lakott, amely a Sánc-parton Kiefer Gottfried bádogos háza mellett állt a Palánkban 432. szám alatt. Ma Zrínyi utca. Ebben a házban lévő lakásának egyik szobáját műteremként használta. 1879 után kiköltözött szatymazi szőlejébe és ott lassan rászokott az italozásra. A Szeged-Belvárosi Kaszinó tagja volt. 52, 86, 88 , 115, 163, 172, 1732, 259/321. Joó Ferencné Némedy Etelka. 173. Joó Ilona (Szeged, 1861. febr. 15. —- Szeged, 1944. jún. 12.) Előbbi leánya. Iskoláinak Szegeden történt elvégzése után atyja szatymazi tanyáján lakott és itt megismerkedett Dankó István (Pista) népzenésszel, aki cigányszármazású volt. Dankó a szatymazi házaknál muzsikált és itt találkozott a leánynyal, aki 16 évesen belészereíett. Ekkor édesanyja már nem élt, édesatyja pedig ellenezte ezt a kapcsolatot és így édesatyja akarata ellenére követte Dankót, aki Szegedre hozta és édesanyjánál helyezte el. Itt Dankó Istvánnal élettársi viszonyra lépett. Édesatyja kerestette a leányt de nem tudott nyomára akadni. Vé- gülis a rokonság hosszas rábeszélésére hozzájárult ahhoz, hogy a fiatalok házasságot kössenek és így Joó Ilona 1880. július 13-án házasságot kötött Dankó Istvánnal. E házasság édesatyját súlyosan elkeserítette és röviddel a házasságkötés után meg is halt. Később férje súlyosan megbetegedett. Gyógykezelése végett San Remóba költöztek, majd elkísérte férjét újabb kőrútjaira is, amelyek során Münchenben jártak, majd visszatérve Budapesten éltek. Férjének állandóan elhatalmasodó betegsége során őt mindvégig gondosan ápolta, mígnem 1903 márc. 29-én férje meghalt. Testét Budapestről Szegedre hozatta és itt temettette el. Jóval később újból férjhez ment egy csengődi birtokoshoz, Rátonyi Sándor csendbiztoshoz. Gyermektelenül halt el. 174, 174, 174, 174, 175, 175. Joó Irén (Szeged, 1855 körül—?). Előbbi tstvérhúga iskoláztatása után férjhezment az akkori lakóhelyén, Szatymazon kiskereskedést folytató Marsovszkyhoz, majd annak elhalálozása után újabb házasságra lépett Wloszák Gyula kataszteri mérnökkel. Mindkét házassága gyermektelen maradt. 174, 175. Joó István (Szeged, ?—Szeged, 1843. ?). Nem kizárt, hogy eme Joó István rokonságban állt a Heves megyéből származó azonos nevű családdal, amire utal az, hogy fia Ferenc Egerben is tanult. Iskolái elvégzése után szak128
