Habermann Gusztáv: Személyi adattár a szegedi polgár-családok történetéhez - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 19. (Szeged, 1992)
J
JOÓ JÓZSEF, II. mát tanult és inas, majd ségédévei letöltése után szabómesterként ténykedett. Szegeden élt és jómódra tett szert. Talán itt kötött házasságot Kormányos Ágnessel, amely házasságból Ferenc és még két fia is származott. Majd elöz- vegyülve 1829. I. 28-én lép újabb házasságra Király Rózával. 1827. január 28-án szerepel Joó Andrásnak és Ivánkovics Ágnesnek esküvőjén násznagyként és ez év július 28-án nemes Póka Ferencnek keresztszülője lesz. Valószínűleg 1843 körül halt el, mert fia emiatt szakította meg külföldi tartózkodását, hogy visszatérve átvehesse szülei örökségét. 173. Joó Istvánné 1. Kormányos Ágnes. 173. Joó József. Születési adatai nem ismeretesek. Atyja talán Pál, anyja talán Vetró Irén volt. Iskoláit feltehetően Szegeden végezte. Amikor nevével először találkozunk, már a szegedi újból szervezett polgárőrség kapitánya. Minden valószínűség szerint azonos ama Joó Pállal, kit nótaköltőként ismerünk és akinek verbu- válós „Joó-Pálos” című tánca névadójaként szerepel. Szegeden nagy gazda, ki a hangászok hangszereinek beszerzésére adakozik, az 1848. márc. 15-i „Hazafiak”, c. fölhívásnak egyik aláírója és 1848. május 14-én tisztújításon szavazatszedő bizottság felső külvárosi tagja. 1848. május 16-án választott belvárosi képviselő lesz és 1849-ben az első Palánk és Felsővárosi Lovas Nemzetőr Század századosa. Az említett „Joó-Pálost” még sokáig táncolták alkalmi összejöveteleken pl. Beck Pista is és nótaszövegeit közli Kálmány Lajos és Bálint Sándor. Személye pontos azonosításához még hiányzanak a szükséges adatok. 64. Joó Rozália (Szeged, 1857. jan. 20.—?). Atyja Ferenc festőművész és neje Némedy Etelka volt az édesanyja. Iskolái bevégzése után Szatymazon lakott édesatyjánál, majd Etelka nénje közvetítésével, kit Kruzsevácon meglátogatott, ott kötött házasságot egy szerb nemzetiségű egyénnel, amely házasság gyermektelen maradt. 174 — 5. Joódy Endre joódi nemes. Minden valószínűség szerint a Máramarosban megtelepedett család leszármazottja. Iskoláit feltehetően Má- ramarosszigeten végezte. Tanulmányai befejezése után közigazgatási pályára lépett és az államrendőrség kötelékében helyezkedett el. A máramarosszigeti rendőrség határszéli parancsnokságának számvevőségi osztályán segédként kezdte hivatali működését. 1909-ben ugyanitt fizetésnélküli segédfogalmazóvá lépett elő. 1910-ben a brassói osztályra rendelték már mint fizetéses segédfogalmazót. 1914-ben a predeáli kirendeltségen találjuk és akkor már tulajdonosa a polgári bronz jubileumi emlékéremnek és a polgári jubileumi emlékkeresztnek, valamint a román Korona Rend lovagkeresztese. 1916-ban állomáshelyén hivatalvezető és címzetes fogalmazó. Tulajdonosa az 1912—13. évi Emlékkeresztnek, 1918-ban címzetes rendőrkapitány, és a III. osztály- Polgári Hadi Érdemkereszt tulajdonosa. 1914 ben bevonult katonának és végigszolgálta az I. világháborút. Leszerelésekor a porosz Korona Rend lovagkeresztese a III. osztályú Katonai Érdemrend, a „Károly csapatkereszt” tulajdonosa. Feltehetően 1920-ban optált Magyar- ország javára és a magyar kir. államrendőrség kebelében helyezkedett el Kecskeméten, ahol időközbeni előrehaladása folytán rendőrfőtanácsosi rangot ért el. A kapitányság vezetője lett. Innen került Szegedre, ahol Szalay József helyettese 1929-ben. Ebből az állásából emelték ki a budapesti vidéki főkapitánysághoz mint főtanácsost és feltehetően ebből a pozícióból ment később, 1938-ban nyugalomba. 277. Józsa György. Tiszafüredi dúsgazdag földesúr, aki részben jótékonyságáról, részben mulatozásairól, de főleg kalandos tréfáiról volt országosan ismert. Tiszafüreden lakott, ahol a közeli dombon állt vörös kastélya a családnak, amelyben borait tartotta s sütőműhelyt rendezett be, melyben Pestről lehívott pékekkel süttette a kenyeret. Cziráky Antal Mózes gróf országbíró egy 1838-ban kelt rendeletében „Pankotay de Füred alias Pankotay Józsa dictus”-ként említette. A család utolsó sarja volt. Extravagáns magaviseleté folytán Jókai Mórnak és Vas Gerebennek is mintául szolgált írásaihoz. 1847-ben halt meg élete ötvennegyedik esztendejében és a tiszavégi (?) temetőben nyugszik, egyszerű kereszt fejfa alatt. 8. József, II. (Bécs, 1741. márc. 13.—Bécs, 1790. febr. 20.) habsburg-lotharingiai. Római-német császár, cseh és magyar király. Ferenc I. István lotharingiai herceg és későbbi római császár és habsburgi Mária Terézia osztrák császárnő, cseh és magyar királynő fia. Nevelését 1748-ban Batthyány Károly táborszernagyra bízták, akit egyben a főherceg főudvarnagyává is kineveztek. Batthyány tisztában volt feladata fontosságával és előbb 6, majd 7 kamarást rendelt ki és közöttük osztotta fel a nevelési feladatokat. Egyben külön szabályzatot alkotott, amely a teendőket körülírta. Ezt Mária Terézia sokban kiegészítve helybenhagyta, oktatására a kor német és legjobbnak vélt szaktudósait kérték fel. A magyar történelemre Bajtay Antal kegyesrendi szerzetes tanár oktatta ki korábban a pesti gimnáziumnak, majd pedig a bécsi Theresianum-nak volt történelem tanára. Később rendtartományi főnök, majd erdélyi püspök lett és bárói rangra emelték. Az általa oktatott főherceg részére „Statistica a Regni Hungáriáé” címen írt — quasi — tankönyvet, amely ma is a bécsi Hofbibliotek-ban tárol. József maga is mindent megtett, hogy elsajátítsa majdani uralkodásához szükséges ismereteket. Erre annál is inkább szüksége volt, mert nagykorúságának elérésével, 1764-ben római királlyá, majd pedig atyja elhalálozása után, 1765. aug. 8-án római-német császárrá választották. Anyja pedig 1765. szept. 17-én maga mellé rendelte társ- uralkodónak. Eme utóbbi minőségében már ez időtől 129
