Tanulmányok Csongrád megye történetéből 18. (Szeged, 1991)

Juhász Kálmán–Lotz Antal : Szerzetesek a csanád egyházmegyében a középkorban

is vették Szörényi, erről a királynak a pápához írt levelei is tanúskodnak.11 Valami miatt e vállalkozás nem sikerült, mert több emlék róluk nem maradt fenn.

Az aracsi telepük már a tatárjáráskor elpusztulhatott. Talán nem is volt igazi „Mansio”-házuk még, mert az kevés volt Hazánkban. Még Győrött sem, pedig ott volt kórházuk és fürdőjük.12 Aracsi telepük hasonló lehetett más kisebb klastromuk- hoz: Néhány gazdálkodó, vagy betegápolással foglalkozó rendtaggal, és ezek nem voltak „lovagok”. Általában az egyházi lovagrendek közül a johannitáknál lépett leginkább előtérbe az egyházi jelleg a katonaival szemben. Lelkészrendtagok száma sokszor felülmúlta a katona-tagokat, sőt ez az arányszám a lovagok rovására mindig emelkedett.13 így valószínű, hogy az aracsi telep főnöke sem volt lovag. Mégha valaki be is bizonyítaná előkerülendő oklevelekből, hogy a felsorolt birtokok nem a torontáli „Harcha”, vagy „Charcha” klastromhoz is tartoztak,14 akkor is tény marad, hogy a johanniták ezen a vidéken működtek, mégpedig, mint másutt, belterjes gazdálkodással és betegápolással foglalkozva. Ezért nevezték őket „ispotályosok”-nak.

Függelék: Tevékenykedett a Délvidéken még egy, semmi eddigivel nem azonosítható szerzetestársaság, éspedig a Szentlélekrend. Congregatio Sancti Spiritus in Sassia (Saxonia). Kórházfenntartó rend, a főnök a főfelügyeletet gyakorló római Szentlélek-kórház nagymestere. E rendnek volt rendháza a Csanádi egyházmegyében, de hogy mely helységben, az ismeretlen. Annyit tudunk, hogy a védőszent Erzsébet volt.15

11 Cod. Dipl. IV/II. 221. — Vö. Pesty: A Szörényi Bánság tört. Bp. 1887. I. köt. 23. Reiszig

1. 67.

12 Századok, 1926. 514.

13 Uo. Reiszigről: Patek Ferenc.

14 Rfiszig i. m. II. 175.

15 Századok, 1941. 170. — Magyarországon a Szentlélek-ispotályosai hat kórházat tartottak fenn. De Angelis: L’arcispedale di S. Spirito in Sassia e le sue filiali nel mondo. Ecclesia, 1946. 29—34.

90