Tanulmányok Csongrád megye történetéből 18. (Szeged, 1991)

Juhász Kálmán–Lotz Antal : Szerzetesek a csanád egyházmegyében a középkorban

IX.

JOHANNITÁK

A Keresztelő Szent János pártfogása alatt eredetileg zarándokok befogadására és betegek ápolására életre hívott rend a Szentföld birtokáért folytatott küzdelemben átalakult „lovagrenddé”. Magyarországon valószínűleg 1147, a második kereszteshadjárat alkalmával telepítette le őket II. Géza király. Ekkor vonultak át országán a johanniták VII. Lajos francia királlyal.1

Már a tatárjárás előtt működtek a Délvidéken és valószínűleg a Torontál megyei Aracsán volt telepük. Aracsán, mint szó esett róla, bencés apátság volt, ez később ferences teleppé lett. A johanniták biztos, hogy a tatárjárás előtt már itt voltak, de nem szükséges föltételezni, hogy éppen az ő rendházukba költöztek volna be a bencések.2 Nem valószínű, hogy III. Orbán pápa lovagrend-tárgyú 1187-beli oklevele erre az Aracsára vonatkozik.3 Kétségkívül volt a „jánosvitézeknek” rendházuk a Tolna megyei Aracsán is.4 Azonban a johanniták aracsi rendházának birtokait felsoroló oklevél, 1238. január 29-i kelettel, utal arra, hogy a torontáli Aracsán is működtek.5 IV. Béla király e rendház következő birtokait sorolja fel: Becse, Bocsár, Halász, Hatvan, Végfalu. Ezek általában a Bánátban terültek el. A két Becse (Ó- és Törökbecse) közti rév is övék lett. Bocsár a Csanádi vár birtoka volt, —• ma is áll a Tisza mentén. Halász előfordul a Tisza mentén.6 Lehetséges, hogy a Duna menti Halászról van szó, mely a bodrogi vár tartozéka volt. Hatvan azelőtt a temesi vár tartozéka. Végfalu (Weg)7 Hatvannal volt határos és benne hadakozó várszolgák, ún. exercituales laktak. A király a falut kivette a kévéi várispánság alól, és az ottani várnéppel együtt a Jánosvitézeknek adományozta. Még szintén 1238-ban IV. Béla hét ekényi földet is adományozott, éspedig Asszonylaka temesi birtok mellett. 1247. június 2-án az egész Szörényi bánságot a johannitákra bízta. Ekkor Voyla nevű helységet is megkapták8 s IV. Ince 1251. július 19-én megerősítette ezt.9 Voyla megelőzően a krassai várhoz tartozott.10 A tatárjárás tapasztalatain okulva, IV. Béla lovagrendek védelmére akarta bízni a keleti országrészeket. Johanniták birtokukba

1 Reiszig Ede: A jeruzsálemi Szent János lovagrend Magyarországon. Bp. 1925 . 21—22.

2 Glász József : A jánoslovagok Magyarországon. (A Bp. növendékpapság munkálatai, Bp. 1881. 74—75.)

3 Mon. Strig. 1.132. — Cod. Dipl. VII/V. 127. — Árp. VI. 167. vö. Reiszig i. m. Bp. 1928. II. 74.

4 I. m. II. 8. sk.

5 Cod. Dipl. IV/I. 104—8. Vö. Reiszig i. m. II. 74—6.

6 1256. évi eredeti oklevél. Fotója: Csan. püspökségtört. II. 32.

7 Vö. Pesty Frigyes: A magyarországi várispánságok története. Bp. 1882. 200.

8 Cod. Dipl. IV/I. 447.

9 Vet. Mon. I. 210. — Pesty: Krassó III/3.

10 I. m. II. 286. — Vö. Reiszig i. m. I. 61—63.

89