Tanulmányok Csongrád megye történetéből 18. (Szeged, 1991)

Juhász Kálmán–Lotz Antal : Szerzetesek a csanád egyházmegyében a középkorban

nekség.8 Ehhez járulhatott, hogy Húsz tanai a klérustól semmiféle áldozatot nem kívántak, és így a hitben és fegyelemben meglazult szakadár — volt katolikus is — lelkipásztorok az új hit vezéreivé szegó'dtek. A Duna menti jómódú bor- és gabona- kereskedők fiaikat Prágában neveltették, ezek ott megismerkedtek a huszita tanokkal, és hazatérve ezeket itt terjesztették. Marchiai Jakab először az esztergomi, majd a váradi és az erdélyi egyházmegyékben működött, 1436. februárjától kezdve. — Az említett Marczali László Csanádi püspök már 1434 első felében elhunyt. 1434-től 38-ig nem töltötték be a püspöki széket. Ilyenkor a joghatóság a káptalanra szállt, a székeskáptalan pedig helynökéül Kerolti Albert temesi főesperest választotta meg.9 Kerolti már régen kanonok volt, főesperessé V. Márton pápa nevezte ki. 1423. április 16-án IV. Jenő neki adományozta a különben erdélyi egyházmegyében fekvő Déva plébánia-javadalmat is. Többoldalú elfoglaltsága miatt temesi főesperesi hivatalában Temesvári István volt a helyettese. Fennmaradt a ferencesek nápolyi levéltárában Kerolti levele Márkiai Jakab még bosnyák vikáriushoz10, „akinek szavai — egy pápai bulla szerint — a szívtisztaságnak ragyogó példái, kinek ajkáról az üdvösség tudományának igazságai ömlenek, akinek munkája a gonosznak minden kovászát eltávolítja, akit Isten buzgósággal, igaz hittel, erkölcsi érettséggel, tudományos képzettséggel, és más erények gazdag adományával látott el”.11 Kerolti Albert káptalanja nevében is meghívta12 Jakabot a püspöki székvárosba, Csanádra13, és egyházmegyéjében inkvizitori joggal látta el.14 A modern kor gyermekének szemében az inkvizitorság, nem utolsó sorban a szabadkőműves szellem múltszázadi befolyására, többnyire visszatetsző. A középkori kortárs azonban az eretnekséget „mérget és döghalált terjesztő betegséginek tartotta, és attól mindenáron szabadulni igyekezett. Ezért annak kiirtására eszközökben sem volt válogatós.15 Márkiai Jakab engedett Kerolti Albert helynök meghívásának, a télen már Csanádon tartózkodik. Szokása szerint több ferencessel együtt járja be a falvakat, és végzi rendíthetetlen kitartással a rábízott feladatot. „Gyalogosan jár, csak éjjel fekszik le, három órakor már talpon van. Misézik, rózsafűzért mond és elvégzi az elmélkedését, mielőtt munkába fogna. Keményen bőjtöl, hogy a testi önmegtagadás lelki gyümölcsöket érleljen. Húst, tojást nem eszik, e nagy munkája közben sem. így azután érthető, hogy miért volt szuggesztív hatása, biztonsága, keménysége mely egész lényéből áradt.”16

Némely vidéken a tévhitűek elrejtve, éjszaka idején titokzatos módon végezték istentiszteletüket. Erdőkben, pincékben, lakatlan malmokban és mélyedésekben.

8 Burka Kelemen: Marchiai Szent Jakab. Kát. Szemle, 1924. 290.

s „Albertus archidiaconus Themesiensis et canonicus Ecclesie Chanadiensis ac sede episcopatus vacante per honorabilem capitulum eiusdem ecclesie vicarius in spiritualibes generalis deputatus.”

10 „Religioso devoto viro domino fratri Jacobo de Marchia ordinis minorum beati Francisci confessoris vicario Bosnensi.”

11 Ruppert, id. h. 53.

12 1436. X. 15. „Datum Chanadini feria secunda proxima ante festum sancti Galli confessoris, anno domini millesimo quadringentessimo tricesimo sexto.” Kétségkívül elnézésből keltezi Fermed- zin ezt a levelet 1436. június 29-ről. (Acta Bosnae p. 153. nr. 560.) Szent Gál apát napja: Október 16. Ez 1436-ban keddre esett, tehát a hétfő X. 15.

13 „Vestram fraternitetem requirimus, et domini nostri de capitulo affectantes requirunt, ut vos propria vestra in persona hue Chanadinum pro meliori et uberiori expedicione premissorum ac seminandis gradiis divinis dignaretur (Sic!) venire eadem vestra fraternitas.”

14 „Presentium serie auctoritatem nostram vobis attribuimus, quatenus pro defensione fidei Christiane et exterminatione dictarum heresum in diccesi Chanadiensi ubilibet plena et omnimoda auctoritate fungi et úti possitis, ac in omnibus aliis necessarris ad salutem populorum debendis ipsa auctoritete precedente valeatis; alias etiam sacerdotes et plébános, quos idoneos ad hoc reperitis loco mei, in premissis, instituere et deputare valeatis.”

15 Lippai Lajos: Hősök és szentek (M. Kát. írók könyvei) Bp. 389.

18 Ruppert, i. h. 53.

67