Tanulmányok Csongrád megye történetéből 18. (Szeged, 1991)

Juhász Kálmán–Lotz Antal : Szerzetesek a csanád egyházmegyében a középkorban

ferences kolostorok között, de valamennyi középkori szerzetesház közül egyetlen élte túl a török hódoltságot tárgyalt egyházmegyei területünkön: A szalvatoriánu- sok szegedi rendháza.

A szegedi klastromok

A mariánusok Szegedi kolostorát a pápai követ már 1444-ben odaítélte a szalva- toriánusoknak. A közbejött háborúban, Várnánál elesett a király és a pápai követ is. Más körülmények is hozzájárultak ahhoz, hogy a mariánusok megmenthették kolostorukat. 1480-ban azonban a szalvatoriánusok Mátyás király engedélyével külön kolostort emeltek, Havas Boldogasszony tiszteletére. 1490-ben, Mátyás halálakor az építkezések még tartottak. A szegedi polgárság anyagi segítségével sikerült 1503-ra befejezni.1 Ez a templom és klastrom a mai alsóvárosi együttes. A közékorban ALSZEGED néven külön vagyonnal és önkormányzattal bíró város volt. Lakossága elsősorban állattenyésztő volt. A várostól nyugatra hatalmas „kertségek” tartoztak hozzá, amik nem a mai értelemben vett szőlő-veteményes kertek. Hanem KERTELT helyek az állatok ólai és takarmányai számára. A város szoros értelemben vett belterületén — a mai Belvárosban — nem is volt elég hely már állattartásra. Valószínűsítik, hogy Alszegednek is létezett körülárkolt sánca, melyen kapukon lehetett csak bejutni. Erre utal a régi térképeken olvasható „város sánca” elnevezés, a legelők felé eső árok, továbbá dél felé a „Tompái kapu” megjelölés. Mivel tekintélyes gazdaváros volt, kétségkívül templomának is kellett lennie. Bizonyítják az itteni vásárok, a XIV. század óta. Bizonyítható ez a szomszédos, sokkal kisebb Tápé, meg a csupán helynevekben fennmaradt Kereset, Csórva, Öttömös, Csengele helységekről. Ennek a templomnak azonban mindeddig nem találtak nyomára, jóllehet az 1879-es nagy árvíz után, amikor egész Alsóváros sárban-romban hevert, (és a Szent- háromság utcát kivéve teljesen újjáépült) lett volna alkalom a templom romjainak vagy alapjainak felfedezésére. Régészetileg ez máris érv: Az ősi templom ugyanazon a helyen állott, melyre a szalvatoriánusok a Havas Boldogasszony templomot építették. Ez a hajdani templom csakis az okleveles bizonyság szerint fennálló Szent Péter egyház lehetett. Ugyanis e templom nem állhatott a mai Belvárosban. Ott, mint említettük, csak a Szent Demeter templom állott, és a mariánusok temploma. De nem állhatott a Felsővárosban az akkori „Felszegeden” sem. Arról szintén konkrét adatok vannak, hogy Szent György temploma volt, amelynek helye a mai ottani iskola volt. — így kizárásos alapon jutunk el annak igazolására, hogy a Szent Péter-egyház volt a mai Alsóváros plébániája a középkorban. Érdekessége, hogy nem a város közepén volt, hanem szélén. Magyarázata csak találgatható — esetleg Alsze- ged hirtelen fejlődése miatt a város közepén már nem állt elég hely rendelkezésre. így került a templom, sőt a szokás szerint a templomot övező temető is a település szélére. A Palánkot és Alsóvárost összekötő Szentháromság sugárút éppen a templom főterére vezetett. Alsóváros fejlődési iránya észak volt, vagyis lassan feltöltötték a szigeteket elválasztó kiöntéseket és mocsarakat, és összeépült a Palánk-Belvárossal. Ily módon a temploma is — mégis a település közepére került. Nyugatnak viszont még sokáig akadályozta a Cseperke-mocsár a város kiépülését.

A Péter-templomhoz tartozott ispotály is.2 A mellette elvonuló utca neve a régi térképeken „Régi Ispotály utca”.3

1 Az egyház falába vésett dátumot tévesen 1103-nak olvasták. Jerney János : Szeged városában lévő esztendőszámú régi feliratának magyarázata. Szeged, 1829., K. II. 16.

2 „magistratus hospitalium Sancti Petri apostoli” 1458. augusztus 16. Szeged 31. sz., Vő. Csajkás Bódog: A régi szegedi ispotály. Délvidéki Szemle, 1944. 14—16.

3 Cs. Sebestyén i. m. 85—-90.

64