Tanulmányok Csongrád megye történetéből 18. (Szeged, 1991)

Juhász Kálmán–Lotz Antal : Szerzetesek a csanád egyházmegyében a középkorban

Jóllehet eszerint az alsóvárosi szalvatoriánusok kolostora és temploma a mariá- nusok rendházától távol, külterületen épült, szóba került ennek megszüntetése azon jogcímen, hogy „ugyanazon városban nem szabad két ferencrendi klastromnak állnia”. Az Apostoli Szentszékig eljutott a probléma. De méltányolták, hogy szalvatoriánusok kolostora távol van a bekerített Palánkban lévő mariánusoktól, figyelembe kell azt is venni, hogy Szeged több önálló városból állt.4 A mariánusoktól megkülönböztette őket az „obszerváns” és a „salvatoriánus” elnevezésük. A nép azonban általában papucsosoknak, vagy olaszosan zoccolantiknak hívta őket.5 A szegedi klastrom is átélte a török háborúkat. Még kerítés sem védelmezte. A mohácsi vész után6 a Budáról visszavonuló török hadsereg kirabolta a klastromot: Október elején. Még 1535-ben is Szegeden csak 8 ferences tartózkodott, miközben Csanádon 15, Borosjenőn 17. A 8-ból 3 miséspap, 3 fráter: Ezekből egy szabó, egy kerékjártó. A páterek közül Eszéki Sebestyén „magyar”, Miloán György „tót” gyóntató. Utóbbi elnevezésen itt a szlovéneket értették. A tót gyóntató kirendelése azt is jelentette, hogy akkor már megkezdődött a katolikus bosnyákok és bunyevácok beköltözése.

Amikor Szulejmán szultán Szegedet elfoglalta, az obszerváns ferencesek helyükön maradtak 1541-től is, klastromuk távol esett a törököktől elsősorban igényelt vártól. 1552. február 12-én azonban három szerzetes vértanúhalált halt. A magyarok ugyanis bevették Szegedet — a várpalánk kivételével. 1552-ben tehát volt egy magyar ostrom — és közben egy törököktől vezetett felszabadító ostrom is. Utóbbiak bosszúból nagy öldöklést végeztek. Ennek lett áldozata Szegedi Tamás, Zádori László atyák és Lippai Bernát növendék. A többi elmenekült. 40 évig lakatlan maradt a rendház.7

Amint a Csanádi szerzetesek menekültek Szegedre, úgy most a szegediek menekültek — valószínűleg Makóra. Iparkodtak megmenteni értékesebb egyházi felszerelésüket.8 Valószínűleg ezek között volt a Havas Boldogasszony-kép is. Csepregi részletesen kifejti, hogy az obszerváns mozgalom hozta ide a római Maria Maggiore templomból a „Salus populi Romani” kegykép másolatát. Ezt szigorúan tilos volt akkoriban másolni, századokon át egyetlen ilyen ábrázolás volt Magyarországon. Tiszteletének nagysága háttérbe is szorította az ősi Szent Dömötör-kultuszt, és a szintén ősi György- vagy Mihály-tiszteletet. A Szent Lukács ecsetjének tulajdonított Fekete-Szűzanya után másolt képről a város is Máriát vallotta védasszonyának.

Ez az oltárkép díszítette a szalvatoriánusok templomát felépülésétől kezdve a török időkig. 1552-ben vitták át Makóra. Jelenleg nyugati, a bejárattól balra eső Mária-kápolnában áll.9 „Páter Székely Gábor azt írja, hogy ő e szent képet tulajdon szemeivel ott látta, sőt azon oltárnál a szentmisét is kiszolgáltatta 1819 évben.”10 A szegedi hajdani oltárkép a rómainak nem igazi másolata, hanem talán Cimabue

4 K. I. 73—83. II. 161—2.

5 Ezt Somi József temesi főispán 1502. évi végrendeletéből tudjuk, •— (Szerk.): Juhász Kálmánnak egészen egyéni, sajátos elnevezése lehet a „papucsos ferences” megszólítás, mert erről Bálint Sándor sem tudott. Viszont óráin gyakran emlegette, Lehetséges, hogy szülőföldjén, egyes bánáti helyeken így hívták őket, — vagy esetleg bécsi historikus körökből e fordítás magyarítás mellett döntött. L. A.

6 30 141. in MODL — K. II. 162.

7 Mon. Eccl. II. 533. és K. II. 163.

8 Magyar Sion, II. 232. — K. II. 163.

9 „Imaginem igitur primaevam, úti fidedigni referunt senes, Beatae Mariae ad Nives tempore disturbii itlius Turcici anni circiter 1552, que Turca Szegedinum prima acupavit...quidam Szege- dienses cladi eripuerunt ac profugi secum Makoviam, proximum oppidum transtulerunt.” (Monu- menta vetera et nova de antiquissima Basilica S. Mariae ad nives99. — Vö. Csepregi 13.)

10 Ordinánsz: Havi Boldogasszony. Szeged, 1831. Cserpegi 14.

65