Tanulmányok Csongrád megye történetéből 18. (Szeged, 1991)

Juhász Kálmán–Lotz Antal : Szerzetesek a csanád egyházmegyében a középkorban

Béla úgy ítélkezett, hogy a pörös felek „karddal és lóháton” vívjanak párbajt. Az istenítéletnek egyik neme volt ez, föltéve, hogy nemes és fegyverfogható ügyfélről volt szó. A bajvívás helyettesek útján is történhetett. Pernyertes az volt, aki ellenfelét leterítette. Ilyen módon eldöntött perben már sohase volt helye perújításnak. — Szóban forgó perünkre megjelent maga a király is, a már szintén megkoronázott V. Istvánnal. Ott volt a szerémi prépost is, s a perlekedők hozzátartozói. Összecsapás előtt ősi szokás szerint megkísérelték a kibékítést. A feleket őszinte vallomásra késztették. Fölöttébb költséges is volt a per, másfelől aki elvesztette, azt a közvélemény Istenre való rosszhiszemű hivatkozónak vélelmezte. „Viri probi”-k voltak hivatalból kirendelve, hogy önzetlenül segítsék elő a felek kibékítését.8 Valószínűleg jelen esetben ezeknek volt köszönhető, hogy a párbaj elmaradt. A béke föltétele az volt, hogy Dénes comes a maga személyére nézve lemond a kegyúri jogról, ha azonban halála után fia „annyira kedves és alkalmas lesz, hogy a kegyúr jogot megérdemli, és nemzetsége nem ellenzi, szintén részt vehet annak gyakorlásában.”9

1258-tól tehát királyi ítélet biztosította a monostor kegyuraságát a család egyik ágának, de mégis elveszítették. Ugyanis 1294-ben Apor mester, országbíró így ítél: Dé- nesmonostor kegyura Onth-Apa két fia, Gergely és Jakab.10 — Még III. Endre is ítélkezett: Gergely panaszt tett, hogy Dénes unokája, Lukácsi! László, erővel elfoglalta a monostort. Királyi ítélettel Gergely visszakerült. Két évtized múlva sincs béke: 1315-ös oklevél szerint I. Onth comes egy másik ivadéka, Lél törekszik a kegyuraság elnyerésére. Ő átíratta Imre király e jogra vonatkozó levelét11 és visszaperelte II. Lukács fia, I. Lászlótól. Három év múlva ezen ítélettel behelyezik a kegyuraság jogaiba,12 majd biztosítják Lél özvegyének és gyermekeinek jogát.13

Ilyen adatokból visszatükröződik az akkori társadalmi élet, erkölcsei, szokásai. Sőt, egyes monostorok elég zaklatott élete. Dénes-monostora egykori birtokának, Tamány falunek emlékét a tamándi erdő nevében őrzi.

A prépostság jelentőségére mutat, hogy Pál prépostot 1390. október 10-én IX. Bonifác pápai káplánná nevezte ki.14 Közékorban ez ritka kitüntetés, és nemcsak a személynek, hanem az intézménynek is szólt. — Egy oklevél a XII. század végén kiemeli a préposti egyház ékességét.15 * Még a XVII. században is fennállt Borosjenő közelében egy kéttornyú templom. Ezt tartották a dénesmonostori egyháznak. Sánc szegélyezte. Két tornya közt a főkapuzat a középső hajóba vezetett. Oszlopok különítették el a mellékhajókat. A szentély közelében a szélesebb árkolások helyén lehetett a kereszthajó. Az apszis félköre alatt altemplom volt. A mellékhajó féloszlopából ránkmaradt oszlopfőt három oldalon domborművek ékesítik.10 A kétfarkú szirénnek díszített oszlopfő hasonlít a pécsi székesegyház egy gyámkövének faragványához. Utóbbi valószínűleg a XI. századból származik, és számos analógiája van, főleg itáliai templomokon.17

b) Mezősomlyó. Már azon oklevélben előfordul a neve, ahol az ágostonos remeték első tartományfőnöke is előfordul. A helység Krassó vármegyében, a Ber8 Bunyitay, i. m. I. 70—73.

a Fejér: Cod. Dipl. IV/II. 462. VII/IV. 121. Bunyitay i. m. II. 414. Márki: Arad vm. I. 162.

10 Cod. dipl. III/II. 439. VII/IV. 253. Árp. új okmtár V. 246. Hazai okm. tár VIII. 417. Karácsonyi: i. m. I. 218.

11 Mon Strig. II. 701.

13 Zichy II. 132—3.

13 Karácsonyi i. m. 218—9. 225.

14 Vat. I/III. 67.

15 „Elegantioris industriae forma” (1199. oki. Mon. Strig. I. 160.)

18 Alaprajzát és leírását 1. Márki i. m. 441—2.

17 Dr. Szőnyi Ottó, a Műemlékek Orsz. Bizottságának előadója 1928. június 11-én kelt levele.

46