Tanulmányok Csongrád megye történetéből 18. (Szeged, 1991)

Juhász Kálmán–Lotz Antal : Szerzetesek a csanád egyházmegyében a középkorban

zava bal partján, egy dombtól északnyugatra feküdt, és egy hasonló nevű kis megye központja volt. V. István ugyanis e remetéket kivette a mezősomlyói ispán (comes de Mező-Somló) hatósága alól.18 A magyar rendtartomány már 1262 óta fennállott. A pápa ennek tagjait különös védelmébe fogadta. Felmentette a tized alól, megengedte nekik, hogy rendjükbe tagokat fölvegyenek, és azok fogadalomtétele után onnan többé ki nem léphetnek, interdiktum esetén is — harangszó nélkül, zárt ajtók mögött istentiszteleteket végezhetnek, plébániák területén engedélyük nélkül senki kápolnát, egyházat nem építhet, kriptáikban másokat is temethetnek, elöljáróikat szabadon választhatják.19

Amikor IV. László Rákoson tanácskozott az egyházi és világi főemberekkel arról, hogy támadja-e meg Ottokárt, a tanácsban négy Agoston-rendi szerzetes is résztvett. Jakab, Mezó'somlyóról a győzelem után a 3 másikkal, azonfelül Illés tartományfőnökkel, Miklós esztergomi perjellel, és Vid rendtársával a király színe elé járult. Kérte, erősítse meg atyjától, V. Istvántól nyert kiváltságukat, főleg a mezősomlyói királyi malmot. Az oklevél szavai ezek voltak: „Mivel nemcsak a fegyverek, hanem a győztesek jámbor imái is védik az országot, és a királyi koronát, ezért királyi malmukat adományozzuk az Agoston-rendi szerzeteseknek, illetőleg mezősomlyói konventjüknek, meg Szent Tamás vértanú egyházának, amely szent helyet édesapám, Béla király alapította számukra Isten szent nevének szeretetéből, hogy gond nélkül dicsérhessék az Urat királyi kolostorukban, a mi üdvösségünkre és a hívek javára. A malmot ott Burzna (Berzava, szerk.) folyón Kaz nevű jobbágyuktól vettük meg, s most odaadjuk nekik minden járulékával, mégpedig kelet felől azzal a szigettel, amelynek végén a Boldogságos Szűz káplonája áll, a szigettől az Üdvözítő egyházáig, innen a mezősomlyói országútig, eminnen dél felé a hídig, nyugat felé a Bord nevű folyóig, észak felé Elek bán határáig, majd ismét a szigetig mindazzal ami hozzátartozik: Rétjével, kaszálójával, erdejével, berkével, szántójával és egyebekkel együtt. „Ebből megtudhatjuk, hogy a kolostort már IV. Béla alapította, a védőszent Tamás vértanú volt, s virágzó hitélet volt, ha volt egy „Ecclesia S-i Salvatoris” és egy „capella ad honorem B. Mariae Virginis”. A kérést IV. László teljesítette: Visszavonhatatlanul, örök jogon, Benedek vál. érsek, kir. kancellár útján, 1278-ban. —Valami hiba azonban becsúszott az okirat szerkesztésébe, mivel Benedek esztergomi érsekfőispán már 1276-ban elhunyt. — Az adomány ténye azonban vitathatatlan, sőt még egy ízben Károly Róbert is jóváhagyta.20 _

Mezősomlyó a rendtörténetírók szerint az Agoston-remeték egyik első kolostora volt. Valószínűleg az esztergomi volt az első, erről már 1262-es évből tudunk. Utána jött a pécsi, a budai,21 és kb. velük egy időben alapították Mezősomlyót.

Mivel az idézett oklevél szerint az ágostonos remeték vállalták a plébánia vezetését is, lehetséges, hogy a pápai tizedjegyzékben szereplő plébánosok, Benedek és Egyed, szintén ágostonos volt.22 Ezentúl azonban semmilyen oklevélben nem fordul elő a neve, jóllehet maga Mezősomlyó mint település, emlitést nyer. 1343-ban23 még civitas-nak is nevezik, ami nagyobb helyre utal.21

18 Pesty Frigyes: Az eltűnt régi vármegyék, Bp. 1880. 425. — Krassó vm. I/II. 171. Ortvay Tivadar: Magyarország egyházi földreírása 488. —- Milleker Bódog: Délmagyarország középkori földrajza. Temesvár 1915. 53—4.

19 Fallenbüchl, id. m. 27—28.

20 Mon. Strig. I. nr. 751. pg. 582. — Fallenbüchl, i. m. 29—30. — Szentpétery szerint hamisítvány volt az V. István 1270-es oklevele, melynél sem a hely, sem a hónap, nap nem volt jelölve. (Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke, Np. 192. 2076. sz.)

21 Fallenbüchl, i. m. 57.

22 Pesty, Krassó vm. II/II. 172.

23 I. m. III. 66. 67. 68. (1364.)

21 III. 96. 97.

47