Tanulmányok Csongrád megye történetéből 18. (Szeged, 1991)
Juhász Kálmán–Lotz Antal : Szerzetesek a csanád egyházmegyében a középkorban
IV Ágoston-rendiek Szent Ágoston a mai értelemben vett szerzetesrendet nem alapított, s külön szerzetes-szabályokat sem írt. A „regula s. Augistini” oly módon keletkezett, hogy egyes kanonoki, vagyis kánoni szabályok szerint élő egyházi testületek az ő művei alapján alkották meg szabályzatukat „De moribus Clericorum”-ból legtöbbet merítve. Ha ez férfiszerzet, akkor vagy a canonici superpelliceati (karinges kanonokok) rendje, vagy a Szent Ágoston-rendi remeték.1 Vidékünkön az előbbinek Dénes- monostorán volt a rendháza, az utóbbinak Mezősomlyón.2 a) A dénesmonostori prépostság.3 Az Arad megyei Borosjenőtől keletre a Fehér- Körös és a Mokra-hegy között állott. A Becse-Gergely nemzestég alapította. Karácsonyi János és más történészek már régen kimutatták, hogy milyen fontos szerepük volt a magyar történelemben a nemzetségeknek. Jórészt ők népesítették be az országot, és intézték évszázadokon át annak sorsát. Monostorok építésével is szilárdították a letelepedést, szelídítették az erkölcsöket, s előmozdították a művelődést. Viszont egy ilyen monostor kegyeletes összekapcsoló volt a nemzetség egyes ágai között.4 Ragaszkodtak is hozzá, és kegyuraságát mindig nagy kiváltságnak tartották. A Becse-Gergely nemzetség címerének első emlékét az általuk Anjou-korban épített alma- keréki egyház szentélyének boltív-záróköve tartotta fenn. A prépostság nevében kétségkívül alapítójának emlékét őrzi.5 Dénes-comes unokái voltak: Becse fiai, Lukács és János. Ezek a rendház javait elpazarolták. Belus prépost szerzeteseivel Imre királynál keresett orvosságot 1199-ben. Ő a kegyúri jogot Onth6 comes fiaira ruházta.7 Mivel azonban a király csak Lukács és Jánostól vonta meg a kegyúri jogot, az akkor még kiskorú Dénes és Lőrinctől nem, 1258-ban első Becsének I. Dénes nevű fia II. Lőrinccel együtt port indított a monostor kegyuraságában való részesedésért. IV. * * Fallenbüchl Ferenc: Az Ágoston-rendiek Magyarországon. Bp. 1943. 6—8. 2 Dénesmonostort a „magyarországi apáti és préposti címek oklevelek alapján kijavított jegyzéke” premontreinek tünteti fel. Ennek alapján még a JK: Hajdani monostorok könyve is, 113. Ám későbbi kutatás egész biztossá tette, hogy Ágoston-rendi. IX. Bonifác 1390. október 10-i oklevele „Praepositus monasterri Sancti Spiritus de Dienesmonostra, ORDINIS SANCTI AUGUSTINI”-t ír. (Mon. Vat. I/III. 67. — V. ö. A Csanádi püspökség I. 129.) 3 „Monasterium Dyenus comúis” (1199. Mon. Sírig. I. 160—1.) „Monasterium sancti Spiritus Dyenus-monustura nuncupatum.” (1344. Cod. dipl. VII/IV. 121.) Vö. IX. Bonifác id. oki. 1390. 4 Keőpeczi Sebestyén József : A Becse—Gergely nemzetség, az Apafi és Bethleni gróf Bethlen család címere. Erdélyi Irodalmi Szemle, 1928. 69. 5 Karácsonyi János: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. Bp. 1900. I. köt. VI— VIII. 6 Szentpétery olvasása szerint „Onch” (Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Bp. 1923. I. 182.) — Azonban az Onth mellett szól az, hogy ma is van Ant nevű helység. Ant, Apa, Bethlen, Bot, Dienes, Lél — élő helynevek a bihari és zarándi részeken, „egykori tulajdonosainak emlékét hangoztatják vissza, mert ugyanazokat, mint személyneveket, megtaláljuk a Becse— Gregorok családfáján is”. Bunyitay Vince: A váradi püspökség története, Nagyvárad, 1883 II. 412 7 Mon. Strig. I. 160—1. 45
