Tanulmányok Csongrád megye történetéből 18. (Szeged, 1991)

Mátyás Sándorné Báthory Katalin : „Boldog korszak”. Németh László és Mátyás Sándor kapcsolata, összeállította és összekötő szöveggel ellátta: özv. Dr. Mátyás Sándorné Báthory Katalin

régi időktől fogva szabad szellemét, páratlanul egyedülálló demokratizmusát. Ezen még az a tény sem változtathat, hogy a régi rendőrkapitányságok üldözték az igaz gondolatát, a művészetet, a sajtó szabadságát. Ha voltak is a városban visszahúzó erők, konzervatív kaszinótagok, a nép, a tömegek, a város többsége, a dolgozó emberek haladó gondolat harcosai voltak, s a város ezért hozott, vitán felül, nagy áldozatokat is. Bizonyítsuk ezt a múltban, iskoláinkkal, melyeket a város dolgozó népe, dolgozó kisemberei tartottak fenn, csak úgy, mint az ezekkel kapcsolatos intézményeket, a tanyai tanulók otthonát is egyebek között, mely viszonylatban is kezdeményezés volt. Iskoláinkról külön kellene beszélnünk. Magunk is sejtettük, hogy nem voltunk az utolsók között, s most, hogy még több helyen megfordultam, ezt nyugodtan állíthatom. Iskolánk szelleme a tanítás módszere vezettek a művészeti, irodalmi rendezvények közönségsikereihez, és tömeghatásához. Ezt a T. T. is bebizonyíthatta volna. És említsük, hogy egy évtized alatt nemcsak tanáraink, de diákjaink is egyetemi katedrára kerültek. A város politikai magatartása a múltban mindenféle reakciós politikázással szemben ellenzéki volt. Ellenzéki, sőt, szocialista képviselőket választott. Irodalmi megmozdulásai már a múlt század folyamán osrzágosan ismertek. A város szülöttei, fiai, vagy a közéjük számító befogadottak, országos nevű művészek, tudósok, és politikusok. A fiatalok feladata immár serényen, szerényen, és tudatosan felhasználni minden lehetőséget, melyet bőséggel nyújt a tehetségük, szinte pazarló, gazdag, nemes, — jó értelemben vett nemes, — város, művészeink, tudósaink, politikusaink számára.

Ha, tehát, kisajátítjuk Csomorkányt, és a csomorkányizmust a magunk számára, ne feledjük el, hogy ez most már kötelez is bennünket. Kötelez bennünket arra, hogy kijavítsuk hibáinkat. Kötelez szellemi színvonalra, művészi ízlésre, még nagyobb kulturális fogékonyságra, és éhségre. Bizonyos vagyok benne, hogy az Elefánttemető itt maradt óriásai, Gyenes,117 Gulácsy,118 Szűcs Andorékkal119 és társaival, a tehetséges fiatalokkal megtesznek minden tőlük telhetőt, minden területen, hogy a csomorkányizmus, és Csomorkány a komoly munkát, az elmélyülő tanulmányokat, a termelő lázat, és a nagy alkotások hazáját jelentse.

Legyen csomorkányizmus! S legyünk azon, hogy ez a szó, ne jelentsen rosszat. Ne jelentsen rosszat, mert Hódmezővásárhely nem azt érdemelné.

Térben és testben a várostól, szentesi magányomban elgondolkoztam, hogy mit is jelent Csomorkány, és a csomorkányizmus? Megszületett Németh László regényével, Vásárhely népének befogadó, melegszívű jellemével, kiválóságával. Legyen tehát a csomorkányizmus, a vásárhelyiek kiválóságának kifejezője, mert a regény a világirodalomban is páratlan jelenség. Ez ad nekem biztos jogot arra, hogy kijelentsem :

Igen, van csomorkányizmus!”

117 Galyasi Miklós: költő, hmv-helyi múzeum volt igazgatója.

118 Pécely György.

119 Dr. Szűcs Andor: abban az időben a MTV irodalmi osztályának a vezetője.

279