Tanulmányok Csongrád megye történetéből 18. (Szeged, 1991)
Mátyás Sándorné Báthory Katalin : „Boldog korszak”. Németh László és Mátyás Sándor kapcsolata, összeállította és összekötő szöveggel ellátta: özv. Dr. Mátyás Sándorné Báthory Katalin
„Aki először hallja a csomorkányizmus szót, és nem tud az Égető Eszterről az az ember a vidékiségnek valami új, különcködő, mindenképpen felesleges megjelölésének tartja. Aki olvasta a regényt, annak egy idő múlva ugyanazt fogja jelenteni ez az új elnevezés. Éppen ezért, a Németh Lászlói ’csomorkányizmus’-elnevezés legyen is egy új fogalom. Igen, mert a csomorkányizmus nem jöhetett volna létre mindenütt. Ilyen embereket nem talált volna Németh László mindenütt, sehol egyebütt, de ami a legfontosabb, legdöntőbb a percben, -— Hódmezővásárhely kellett Németh Lászlónak. Németh László Hódmezővásárhely nélkül is tudott volna regényt írni. Csak az nem véletlen, hogy idekerül, — ide kerülhetett. Erről tudunk nehányan egyet-mást. A legtöbbet én, Kristó Nagy Istvánnal együtt. Még a Tanú-val kezdődött. Ez a város jobban megfogja az idegent, mint egyéb város. S ebben hasonlít országunkhoz is. Tudjuk, derék Ankerschmidthjei is vannak. (Jókai) Mikor 1933-ban idekerültem, egy kollegám emlegette mindig, hogy megfogja az idegent is a város tempóssága, akkurátus e város, s ez a város nem ellensége a művészetnek, sem a tudománynak. Ez a bizonyos lustaság (amivel tréfásan a régi Cso- morkányt emlegetik) magához húzó, meleg, iszapszerű közeg, a vásárhelyi humusz tele nyugtalansággal, de türelemmel is, megértéssel az új gondolatok iránt, fogékonysággal a művelődési kérdésekkel szemben. Ez is Csomorkány! Legyen ez a csomorkányizmus! Ha Németh László útnak indította ezt a fogalmat, vagy így keresztelte ezt a teremtő otiumot, mi, akik már régen tudunk róla, — érezzük a hamu alatt sütő parazsat, s tudatossá is vált bennünk, e város szerepe, jelentősége, — kötelességünk, hogy nemes tartalommal töltsük meg, — Égető Esztertől függetlenül is ezt a fogalmat. Ne jelentsen a csomorkányizmus lustaságot, különcködést, ne jelentsen nagy- zolást, üres hóbortot, de ne jelentsen provincializmust sem. Gyűjtsük össze a város értékeit, embereit, barátait, sokan vannak értékes emberek, Németh László maga is, s ha elszakadnak is, szeretettel jönnek, Németh László jóvoltából emlékezzünk a Kossuth díjára, amit a könyvtárnak adományozott, Cso- morkányiak, ügyeljünk ízlésére, színvonalára. De vigyázzunk, a Kossuth-díj a legnagyobb magyar kitüntetés kötelez is. Nem hiányozhatnak az emberek. Egy város sem dicsekedhet különb művész és tudós gárdával. Engem, régen foglalkoztat ez a kérdés. Sipka Sándor egy tanulmányával kapcsolatban, ki is jelentettem, kifejtettem egy baráti levélben, mennyivel különb Hódmezővásárhely sok vidéki városnál. Ne felejtsük el, hogy amikor felvetünk ilyen kérdéseket, ez kötelez is bennünket. Kötelez a jóra, az ízlésesebbre, nemesebbre. Be kell vinni a köztudatba, hogy a kulturális színvonalat nem mindig a főváros jelenti. Hogy Gyomán, vagy Budapesten több könyv jelenik meg, az nem jelent feltétlenül ezeknek a helyeknek, ilyen, vagy olyan szempontból elsőbbséget. Vigyük bele a magyar köztudatba ennek a városnak 278
