Tanulmányok Csongrád megye történetéből 18. (Szeged, 1991)

Mátyás Sándorné Báthory Katalin : „Boldog korszak”. Németh László és Mátyás Sándor kapcsolata, összeállította és összekötő szöveggel ellátta: özv. Dr. Mátyás Sándorné Báthory Katalin

években naplót vezettem, de öreg házam javítása után, nincs már erőm kutatni szavait, melyeket tisztelő s szorgos barát módjára lejegyezgettem.

Németh Lászlóról superlativusokban beszéltek a felügyelők is. Volt egy osztálya, ahol 3 tárgyat tanított, de úgy, hogy havonta változtatta csak a tantárgyakat. Rajongtak érte tanítványai. Különösen a lányok, akiket szorgalmuk miatt, jobban szeretett. Kocsival járt a fiúgimnáziumból a leánygimnáziumba. Utolsó évében már nem is tanított fiúkat. Szerinte, jelesen érettségizett volna mindegyik fiú is, ha azt az energiát, amit a ’puskák’ megszerzésére fordítottak, tanulással töltötték volna. De volt a vásárhelyi diákban valami egészséges lustaság, ugyanakkor az osztály egy másik fele, mindent meg akart tanulni, — nyelveket, reáliákat. De volt (vagy van is) az intézetnek egy nemes tradíciója: ’hírős emberré’ válni, és ez volt az általános, ami az érettségi találkozókon mindig ki is derül.

Németh László hazajött Hódmezővásárhelyre. Ezt tartotta második otthonának. A tanyai tanulók otthonát sűrűn látogatta. Ezért vették fel a Cseresnyés nevet is. Németh László az 1957. évben kapott Kossuth-díját is teljes egészében a ’Bethlen Gábor’ Gimnázium könyvtárának engedte át, ami még jobban iskolánkhoz fűzte. A tanári kar tekintélyét is nagy mértékben növelte, bár iskolánk nem szűkölködött ebben.

Ugyanez év végére esett az a kedves, inkább családi, baráti kis ünnepség, amelyet az író lakásán rendeztünk nehányan, kedves tanítványai, kollegái, s tisztelői egy kis alkalmi műsorral. (A Kristó-patika fölött levő inspekciós helyiségben.) íróvá válásának 20-ik évfordulója alkalmából. Ez a váratlan, és jól sikerült kis ’műsoros-est’ olyan jól esett Németh Lászlónak, hogy anélkül talán nem is maradt volna tovább Hódmezővásárhelyen.

Nyugodtan állíthatjuk: az volt Németh László Hódmezővásárhelynek, ami Arany János volt Nagykőrösnek.”

Elmélkedés a Csomorkányizmusról

Hogyan is született meg a csomorkányizmus Hódmezővásárhelyen? Azt tudjuk, hogy Csomorkány nevű helység volt Vásárhely határában, amelyet a törökök elpusztítottak. Azonban a háború végével Vásárhely újra feléledt, de nem voltak többé a régi falvai. Ezek lakóit, vagy megölték, vagy ha nem, elbújdostak a környékbeli nádasokba, szigetekben találtak búvóhelyeket, ahol hosszabb időre, évekre is tanyát ütöttek. Mikor a veszedelem elmúlt, a vidékre menekültek leginkább Vásárhelyre költöztek be, mely nagyobb népessége, és három oldalról víztől védett fekvése által bátorságosabb lakást ígérhetett, elhagyott szántóföldjeiket, mezőiket legkönnyebben használhatták. Csongrád vármegyében Szentesen kívül csak 5 falu maradt meg akkor. A régi Csomorkány helyén a pusztaság újra lakottá vált. A régi Csomorkány- nak megmaradtak a hagyományai, sajátos emberi szokásai az utódok lelkében, és tovább élt. Egyfajta jelleg, amely abból eredt, hogy e város a nagyszámú vizek és járhatatlan utak miatt annak idején félreeső hely volt. Az elpusztult községekből több is helyreállt, elsősorban Vásárhely. De szóljon Mátyás Sándor írása:

277