Tanulmányok Csongrád megye történetéből 18. (Szeged, 1991)

Mátyás Sándorné Báthory Katalin : „Boldog korszak”. Németh László és Mátyás Sándor kapcsolata, összeállította és összekötő szöveggel ellátta: özv. Dr. Mátyás Sándorné Báthory Katalin

vés a nyugdíjam, s jól jönne nehány forint. Na! a riportertől kértem a Rólad felvett szalagot. Azt válaszolta, hogy 2 hétig kell csak őrizniök, azután letörlik. S újra beszéltem, immár harmadszor a szolnoki rádióban. Ez esetben a műfordítói munkáról (újra Te voltál a példa) s. V. Woolfról. Az igazat megvallva nem is annyira a pénz, mint a „halhatatlanság” után sóvárgok. S Téged sem akarlak cserben hagyni, aki már 1948-ban említetted Bozsóval kapcsolatban a To the Lighthouse-t.

Most valami helyzetjelentést könyved szentesi fogadtatásáról. Mikor Kristó itt járt a könyvnapon, már nem lehetett kapni egy darabot sem műveid I. kötetéből. Bíró46 úr 80 darabot hozatott. Tegnap, jún. 14-én benn jártam a könyvkereskedésben, s ugyanaz volt a helyzet. Az 50 kötet második rendelése is elfogyott. Most várja a harmadikat, ugyancsak 50 db-ot. Amint mondja, most a sorozat előfizetésére megy rá. Hát ez van, Szentesen.

Drága Lacikám, megújítva jókívánságaimat s örömöm, hogy jól vagy, nagyon sok szeretettel ölellek:

1964. jún. 13.

SÁNDOR

24

Drága Lacikám,

Könnyek között írok. Most volt itt feleségem két lánya búcsúzni. Holnap költöznek ki végképpen apjukhoz, Amerikába. Én tegnap indítottam el a válópert feleségem, Aranka ellen.

Különben beteg vagyok, ki is vagyok borulva. Nem tanítok, táppénzen vagyok.

A nyáron el akartam hozzád zarándokolni, de beteg lettem, majd ágynak is estem.

Ha jobban leszek, szeretnék még Veled találkozni, és ha nem volna kifogásod ellene, szeretnék egy kis zarándok csapatot is. Jár most a nyakamra egy 11 évvel ezelőtt ért tanítványom, hogy adjam el neki a Minőség Forradalmá-t, mert a kölcsönadás neki semmi.

A Virginia Woolf To the Lighlhouse-át befejeztem. Ha lesz erőm rá, még átsimi- tom, s ha tudom, kiadatom. Gyönyörű könyvnek érzem.

Jövőm illetően igen borús vagyok. Arankát igen megszoktam az elmúlt másfél évtized alatt. Olyan különös most egyedül, betegen, s tervek, célok nélkül. Nyugdíjhatárt még nem értem el, dolgozni nem tudok. Még olvasni sem.

Sokszor és sokat akartam már írni, de még az sem ment. (Neked ti.)

Arankával június 24. óta, amikor Marienbadba ment üdülni, nem találkoztam.

*5 Bíró Ferenc (Öcsöd, 1918. II. 16.): könyvesboltvezető.

233