Tanulmányok Csongrád megye történetéből 18. (Szeged, 1991)

Mátyás Sándorné Báthory Katalin : „Boldog korszak”. Németh László és Mátyás Sándor kapcsolata, összeállította és összekötő szöveggel ellátta: özv. Dr. Mátyás Sándorné Báthory Katalin

Mint Pista mondja, nem a Tóth Béla43 tollára való a szentesi Újbarázda (Virá­gos Miska44 az elnöke) Atya, fiú és szentlélek címen pár napja könyvet is írt róla. (Tóth Béla). Júliusban különben, ha addig nem jössz, keresni, azaz egy félórára za­varni szeretnélek, mert nemcsak Pesten, hanem a Balatonon is leszek. Addig is szeretettel köszöntelek: SÁNDOR 23 Kedves Lacikám, még szinte két hét van nevednapjáig, de már most írok, hogy örömömet fejezzem ki a rádióban, TV-ben s Kristótól Rólad hallott jó hírek miatt, s megtoldjam a szokásos László napi jókívánságokkal. Régóta bánt már, hogy nem tudtam magamról életjelt adni. Még születésed napján is néma maradtam. De ez a levelem is bizonyság rá, hogy nem akkor írok, mikor kell, hanem amikor tudok. Most, hogy egy strofantin kúra után vagyok, a nyár beköszöntével engedett egy kicsit bajon szorítása, de félek, csak időlegesen. A szorongásaim, a haemafobia (magam csináltam a szót) tovább gyötör, s sajnos nem ok nélkül. Teljesen magamra hagyva éldegélek, vagy inkább csak vegetálok, egyedül, szomorúan, lehangolóan, mint egy utcasarki lámpa, vidéken, érezve, hogy szakad el minden szál, ami a világ­hoz kötött. Még Sipka sem gondol velem, felesége hetenként megfordul Szentesen, s kollegáim mondják, még csak nem is érdeklődik, hogy élek-e, nemhogy megláto­gatna. Ezt nem panaszként mondom, hiszen már úgy élek, mintha a sírból jöttem volna fel; s csak szemlélődöm, s megállapítom, hogy milyen szépen, zökkenő nélkül folyik a világ sora nélkülem is. így én nem vagyok kivétel azok között, akiket a sors ilyen nyilvánvaló árvaságra rendelt el eleve, várhatóan. Utóbbi leveledben kérted a szolnoki relay-állomáson sugárzott intervenció szö­vegét. Nincs leírva. Rögtönöztem. Félek tollat venni a kezembe. Mindig akkor derül ki, hogy elszáll minden gondolatom, nincs mondanivalóm, ha van, vagy volna is, nem tudnám megfogalmazni. Ezt minél többet olvaslak, egyre inkább érzem, s min­den próbálkozást abba is hagyok; de joggal. Büntetni kellene az ilyeneket, ha szólná­nak, írnának valamit. Az írás annak való, aki tud, s van is mit írnia. Neked! S majd­nem csak Neked! De visszatérve intervenciómra, a riporter szerint jól sikerült, na­gyon tetszett, (nem tudom hányán, s kik hallgatták), s el is jött hozzám újabb riport­ért, amit csak nagy ellenkezés után voltam hajlandó megtenni, hogy min dolgozom. A Magvető nyakába szeretném varrni 65 nyarán, (mikor Arankával szakítottunk) elkészült „Woolf” fordításom, s a könyvhöz készítek bevezetőt, vagy utószót. Ke­232 13 Tóth Béla (1924): író, Somogyi Könyvtár ny. igazgatója. 44 Virágos Mihály: debreceni színház volt operaénekese.

Next

/
Thumbnails
Contents