Tanulmányok Csongrád megye történetéből 18. (Szeged, 1991)

Mátyás Sándorné Báthory Katalin : „Boldog korszak”. Németh László és Mátyás Sándor kapcsolata, összeállította és összekötő szöveggel ellátta: özv. Dr. Mátyás Sándorné Báthory Katalin

ebben a vastagfalú, alacsony kis gerendás szobában. Majdnem olyan a csend, mint Sajkódon, késő őszig nyílnak a virágok az ablakok alatt, sok a puha szőnyeg; kényelmes, széles az ágy; már szeptemberben újra melegít a kályha, mindig kedélyes és bőséges a vacsora, az ebéd... Folytassam? Kevesebb aszkézisféle s több kényelem, több a földi javakból.

S most enged meg, hogy születésed napjának alkalmából elmondjam azt is, hogy életem legnagyobb élményének, talán egyetlen áldásának azt a kivételes szerencsét tartom, hogy megismerhettelek, tanulhattam Tőled, s néhány évig a közeledben élhettem. Büszke vagyok rá, de mint szent titkot őrizgetem mégis, hogy tehettem Veled néhány magányos sétát, hogy annyiszor elbeszélgethettünk, hogy érdektelen kis ügyeimmel, mindennapos gondommal-bajommal Hozzád fordulhattam, hogy elkísérhettelek egy-egy vidéki előadásra, s ott melletted ülhettem; láthattalak, amint nyitod vagy csukod Magad után a szárazbejáratú Bercsényi utcai nagykaput. Köszönetét mondok most Neked, s szeretnék nagyon hálás lenni ezekért a nagy élményekért. Műveid hatásáról most nem is beszélek, csak testi jelenvalóságod emlékeit hadd összeszedegetnem. Köszönöm, hogy fogyaszthattunk együtt pár egyszerű vacsorát; köszönöm, hogy meglátogathattalak családi körödben, megismerhettem édesanyád, feleséged és lányaid, különösen Magdát, akire egy-két rövid találkozás ellenére is jóleső melegséggel és szeretettel emlékezem; köszönöm, hogy meglátogattál, s úgy nézhetek kertünkre, szobámra, az íróasztalomra, hogy Te is ismered őket. Nem felejthetem el, hogy néha láthattalak munka közben, hogy hallgathattalak készülő munkáid terveiről. De megköszönöm Neked ezen kerekszámú évforduló alkalmából azt a roppant gazdag és határtalan birodalmat is, amit a műveid jelentenek, s amelyekben örökéltig elbolyonghatok minden kalandra éhesen, minden igény kielégítésének biztos tudatában.

Gyerekes és felületes dolog lenne műveid méltatásába kezdenem, mégsem hallgathatom el azt az őszi estét (Pesten voltam akkor egyetemi hallgató), amikor Tanú-á első vagy második száma lázba hozott, s ettől kezdve minden tanulmányod, regényed, darabod. Felfedező utakra vezettél nemcsak a magyar, de a világirodalomban is. Szerettem volna mindent a szemeddel látni, s füleddel hallani. Szemléletes, erőteljes előadásmódod, képeid, nyelved tükrözte nemcsak a megfigyelőt, nyelvészt és művészt, de a természettudományok ismerőjét is, akinek képei, hasonlatai új színt, erőt, életet adtak nemcsak magának a nyelvnek, hanem aláhúzták a gondolatokat, valósággal érzékelhetővé tették az elvontat is. Szinte kézzelfoghatóvá, szemünk előtt mozgóvá változtatták számunkra addig csak sejtett, kifejezni azonban nem hallott, nem tudott, rejtett összefüggéseket, jelenségeket. Új essay-stílus született azokban a tanulmányokban azon kívül, hogy újak voltak benne a gondolatok; megváltozott velük az elcsépelt irodalomtörténeti szemléletmód, élet áradt a túlságosan akadémikus és elvont szellemtörténeti spekulációkba. Egyre jobban imponált lenyűgöző erejű műveltséged, világirodalmi tájékozottságod, csalhatatlan irodalmi érzéked, nyelvekben való jártasságod. Megállapításaid úgy robbantak egymás után, mind az irodalmi, mind társadalomtörténet frontján, mint mindent elsöprő, újat építő találatok. S

218