Tanulmányok Csongrád megye történetéből 18. (Szeged, 1991)

Juhász Kálmán–Lotz Antal : Szerzetesek a csanád egyházmegyében a középkorban

„Búboskemence és petróleumlámpa” mellett írta itt könyveit, melyeknek zöme két barátja, a Makón szerkesztő Eperjessy és Árva által több mint 40 kötetet elért „Csa- nádvármegyei Könyvtár” sorozatában jelent meg. Amit tudományos színvonalon eme kötetekben kiadott, azt világos, népies nyelven katolikus hetilapokban is megírta. Állandó munkatársa volt magyar és erdélyi újságoknak, sőt német hírlapoknak is. Több ízben is előfordult, hogy egyes szerzetesrendek is fordultak hozzá cikkekért. Ennek is eleget tett, szeretett kutatni a Csanádi püspökség területén hajdan létezett zárdákról. Külföldi rendek tudományos folyóirataiban is publikált, sőt nemcsak zárdákról, hanem az olyan püspökök életéről is, akik valamelyik szerzetnek voltak a tagjai, mielőtt Csanádi főpásztorok lettek volna.

Időközben mélyreható egyházpolitikai változások történtek. 1950-ben korlátozták a szerzetesrendek működését Magyarországon. Temesvár után Szeged lett az egyházmegye központja, és ott a jezsuiták voltak a tanárok. Most Hamvas Endre püspök a helyükre egyházmegyés papokat keresett. Juhászt óraadó tanárnak nevezte ki — tehát parókiáját megtartva, hetenként kétszer bejárt Szegedre. Ezt a „kétlakiságot” egészsége 60 év fölött már nem bírta. 1953-ban tehát leköszönt a plébániájáról, és főállású tanárként jutott be Szegedre. A növendékek, a fiatalság gondolatvilága már meglehetősen más volt mint régebben. Túl későn lett tanár ahhoz, hogy itt empátiát szerezzen. Viszont óráin a históriát mégiscsak megpróbálta megkedvelteim. Újult és friss energiával vetette magát a kutatásokba. Mivel Magyar- országon éppen azon évtizedek vonultak le, amikor egyházi kiadványok nem jelenhettek meg, s még a legelvontabb szakkönyvek sem tűrtek papi személytől sorokat — ő régi külföldi kapcsolatait újította fel. Egymásután írt németül, főleg régi magyar könyveinek fordítását adatta ki.

1958-ban nyugdíjba került. Levelezését, kéziratainak formába öntését ez a tény nem csökkentette. Főpásztora még 1954-ben kinevezte kanonoknak. Ő azonban élete végéig a szemináriumban maradt. 1964-ben szélütés érte. Ekkor fizikailag nagyon, szellemileg részben leromlott. 1966. szeptember 29-én halt meg. A Szegedi Püspöki Székesegyház kanonoki kriptájába temették.10

Fentiek után kis táblázatban illik bemutatni a Csanádi Egyházmegye Története kötetsort. Ennek az utolsó megjelent kötete régen, 1947-ben kelt, és egy fél kötet még 1962-ben. így csak a Délalfölddel speciálisan foglalkozó történészek számára mond valamit Szentkláray és Juhász neve.

Első kötetsor: A csanádi plébániák története.

1. könyv. Szentkláray Jenő: Csanádegyházmegyei plébániák A-tól CS-ig ábc- rendben. 1898.

* 2. könyv. Tervbe véve 1992-re. A trianoni békekötéskor Magyarországon maradt plébániák története.

* 3. könyv. Tervbe véve 1994-re. A trianoni Magyarország területén 1686—1936 évek között működött csanádegyházmegyés papok ONOMASZTiKON-ja. 1200 adatlapon kigyűjtve — de csak a magyar könyvtárakban található régi sematizmusokból.

Második kötetsor: A csanádi püspökség története. Mind Juhász Kálmán írta.

1. könyv: Az alapítástól 1242-ig. Makó, 1930. Csanád vm.-i Könyvt. 19.

2. könyv: 1242—1307. Makó, 1933. Csanád vm.-i Könyvt. 24.

10 Nagy kézirathagyatékát a Csanádi Káptalanra hagyta. Az 1969. évben Lotz Antal megbízást kapott ennek rendezésére. A METEM részére leadott életrajz fölsorolja a kézirat-anyag tartalmát. Sőt abból megállapítva azt is, hogy Juhász műveiről milyen recenziók jelentek meg bel- és külföldi lapokban, és őmaga is hányféle kiadványban publikált.

19