Tanulmányok Csongrád megye történetéből 18. (Szeged, 1991)

Juhász Kálmán–Lotz Antal : Szerzetesek a csanád egyházmegyében a középkorban

3. könyv:

4. könyv:

5. könyv:

6. könyv:

7. könyv:

8. könyv:

1307—1386.

1386—1434.

1434—1500.

1500—1552.

1552—1608.

1608—1699.

Makó, 1946. Csanád vm.-i Könyvt. 40. Makó, 1947. Csanád vm.-i Könyvt. 41. Makó, 1947. Csanád vm.-i Könyvt. 42. Makó, 1947. Csanád vm.-i Könyvt. 43. Makó, 1935. Csanád vm.-i Könyvt. 28. Makó, 1936. Csanád vm.-i Könyvt. 19.

* 9. könyv. Az 1699—1828 évek anyaga. írták Takács Endre, Papp Antal és Lotz Antal. Sajtó alatt. A nyomdatechnikától függően lehet, hogy több kötetben fog megjelenni a Szent Gellért Kiadónál.

* 10. könyv. Az 1828—1911 évek anyaga. A temesvári püspöki levéltár kutathatósága esetében van remény, hogy a 2000-ig terjedő évtizedben feldolgozható.

* 11. könyv. 1911 óta. Adatgyűjtés alatt.

Harmadik kötetsor: A Csanádi egyházmegye intézményeinek története.

1. könyv: Oltványi Pál: A Csanádi püspöki megye birtokviszonyainak története.

Szeged, 1867.

2. könyv: Kováts Sándor: A Csanádi papnevelde története. Temesvár, 1908.

3. könyv: Juhász Kálmán: Hajdani monostorok a Csanádi egyházmegyében,

Budapest, Szent István Akadémia, 1926.

4. könyv: Juhász Kálmán: A Csanádi székeskáptalan a középkorban. Makó,

1941. Csanád vármegyei könyvtár 38. sz.

5. könyv: Juhász Kálmán: Az aradi regeszták. — Egy délalföldi hiteleshely.

Gyula, 1962. Erkel Múzeum kiadványai 31—32.

6. könyv: Juhász alapján: Szerzetesrendek a középkorban... Jelen könyv.

* 7. könyv: A Csanádi egyházmegye társaskáptalanainak adatai.

Fenti táblázatban a * egymásutánja mutatja tájegységünk feldolgozásának „fehér foltjait”, tehát precízen: Mi is az, ami még egy korszerű egyházmegyetörténet anyagából hiányzik? Ezen tervekhez az anyagot Lotz Antal gyűjti, illetve rendezi.

Mint az előzőekben láttuk, jelen értekezés a III/6. kötetnek felel meg. Juhász Kálmán gyűjteményéből készült, éspedig úgy, amint ő az 1960-as évek elején lejegyezte. Tette ezt háromféle módon. Voltak magyarnyelvű jegyzetei, néha írógépelve. néha kézírással. Ilyen volt e munka kb. 60%-a. Másrészt volt, amit a többi bizalmasabb jegyzetéhez hasonlóan, németül fogalmazott. Ezt magyarra tettük át, mint például azt, amit az ágostonosokról írt. Végül voltak részek, amiket újonnan egyáltalán nem írt le, hanem: A kiadandó új könyvbe beillesztette (ceruzával megszámozva) valamelyik már régebben megjelent könyvének egy-egy kitépett lapját. A bencéseknél M. Gerván János, a ferenceseknél Antal, Dózsa, a pálosoknál Szokol esetében. Ezeknek életrajza megjelent a püspök-portrék között, — most pedig mégegyszer jelent volna a szerzetesek között.11 — Ámde a mai tudományos etika kerüli az átfedéseket. Még egyazon szerző műveinél is, sőt elhalt szerző posthumus munkájánál is. Ezért itt — eltérően a kézirattól — a jegyzet rovatban történik utalás, hogy a szóban forgó személy élete hol, mikor jelent meg?

Ilyen módon sikerült elérni, hogy a Juhász-dossziékból kiemelt 400 oldalas feldolgozás, ahol néha — egy-egy oldalon csak pár sor volt (várva valami jegyzetbeli kiegészítésre?) — ráfért 160 gépelt oldalra. Ezt veszi most kézbe az olvasó. Abban

11 Lehetséges, hogy a „Magyar Szakemberek írásai” című, Új reneszánsz alcímű sorozatnak szánt valamit. Ezen Köln—Detroit—Wien székhelyű vállalkozásban 1962-ben jelent meg: Klöster in der Diözese Tschanad-Temesvar im Mittelalter 70 oldalas könyve. Nem ír a monasztikus rendekről, csak 6 középkoriról.

20