Herczeg Mihály: A vásárhelyi leventék háborús kálváriája - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 17. (Szeged, 1990)
III. Kollektív emlékezés
hogy ott is láger, amott is láger, olyan tiz körüli lágert számoltunk meg. Itt már a németek voltak a parancsnokok. A konyhán azok főztek. Átlagban a láger-rendre már a németek ügyeltek fel. Vártuk, hogy mi lesz. Dolgozni itt se kellett még, nem osztottak be sehova bennünket. Csak az volt benne, hogy minden héten sorakozó ellenőrzés, nézték, hogy SS-katona, csendőr van-e köztünk, ezeket keresték. Névsorírás, meg mindég mondták, hogy ne hagyjuk el a századot, tartózkodjunk együtt. Éjjel már hűvösek voltak, legalábbis nekünk, mert ruháink elég szűkén voltak. Mikor reggel felé már virradt, úgy éreztük, hogy tán már dér is van, ekkor fölkelt a népnek nagy része és mászkált.” (Szűcs Imre) 10. Focfani — Adjud „Foc§aniban ott voltunk abban a lágerben több hetet. Akkor egyszer főleg fiatalabbakat kiválogattak avval, hogy kivisznek bennünket a városba. Ki ért kerékpárszereléshez? — ilyesmit mondogattak. Hát persze, jó, hogy ki innen a lágerből, csak innen el, majd lesz ami lesz. Hát jelentkeztünk így fiatalok többen. Kerékpárt szét tudtam szedni én is, össze tudtam rakni, hát mondom biztos ilyesmi lesz. De hát aztán teherautóra raktak bennünket, és elvittek Adjudba. Ez olyan 80 km lehetett Fo- c§anitól. Átrakodó láger volt ott. Bent volt a faluban, nem nagy falu, mert nem volt nagyobb, mint Vásárhely-Kutas, de hatalmas nagy félkör alakú mozdonyháza volt, kocsifordítóval ellátva, szóval eléggé jelentős vasúti átmenőállomás volt az. Ott már volt szélesvágány, ki volt építve. Akkor érkeztek erről nyugat felől, hazulról a vasúti szerelvények, betolatták a szélesvágány mellé, a szélesvágányra meg rátolatták ezeket az orosz vasúti kocsikat, és akkor oda kellett rakodnunk át. Voltak németek, magyarok. Azért a nagy többség magyar volt. Németek kevesebben voltak. Miköztünk aztán voltak zsidó munkaszolgálatosok. Eleget is méltatlankodtak a szerencsétlenek, hogy ők katonák se voltak, sőt ők még munkaszolgálatosok voltak, és mégis idekerültek, de hát ezt ugye nem vették akkor ott figyelembe.” (Tóth Imre) Sorolhatnánk még több lágert is, de talán az eddigiek is meggyőznek, hogy a körülményekben a hasonlóság volt a nagyobb, mint a különbözőség. 90
