Herczeg Mihály: A vásárhelyi leventék háborús kálváriája - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 17. (Szeged, 1990)
III. Kollektív emlékezés
kezdtük követelni, hogy adják vissza a sajátunkat, de mikor puskatussal válaszoltak, abbahagytuk a kiabálást. Közönséges fabarakkokban laktunk. Tízszemélyes szobák voltak deszkapriccsekkel. A lágert háromszoros drótkerítéssel vették körül. Őrtornyok voltak meghatározott helyeken, ahol éjjel-nappal őrszolgálat volt. Az őrök betanított német juhászkutyákkal járták körül a tábort. Itt már nem volt tétünk, hanem rengeteg poloska nyüzsgött a fapriccsekben.” (Olasz Sándor) 7. Sztálingrád „Aztán bevagoníroztak bennünket, vagyis nem bennünket, hanem mindig egy transzportot előkészítettek egy olyan ezer-ezerkétszáz fickót, ami belefért abba a 35—37 vagonba. Elindították kit melyik irányba. Én például abba az irányba estem bele, amelyik Sztálingrádban kötött ki. Ott, ahol volt az a nagy csata, úgyhogy én végignéztem azt a helyet, ahol az mondták, hogy itt volt a nagy sztálingrádi csata.” (Messina János) „Ez a láger a 362/6-os láger volt, ami egy hatalmas félbemaradt építmény volt a Volga parton Sztálingrádban. Az épület mellett még 9 barakképület szolgált az elhelyezésre. Az első napokban megtörtént a századokra, munkaszakaszokra osztás.” (Kiss Péter) 8. Szúrni láger „Szumiba érkezve már szintén idősebb orosz katonák vigyáztak ránk. A láger már készen volt, őrtornyok, többszörös drótkerítés, tüskés drót. Egy lebombázott csarnokszerű épületbe lettünk elhelyezve. Mintegy égj harmad részén nem volt tető. Fapriccsek voltak, a csupasz deszkán aludtunk. Én Olasz Imre vásárhelyi, nálam fiatalabb leventével fogtam össze, és mint két testvér mindent megosztottunk egymás között, takarót, élelmet stb. (Juhász Károly) „A kiérkezés után kb. két hétig csak a lágerépítés történt. Itt mindenkit nem foglalkoztattak, csak főleg a szakmunkásokat. A barakkokban háromszintes prics- cseken aludtunk. Egy fő 60 cm férőhelyet kapott. Sima deszkán aludtunk a ruháinkon és pokróccal takaróztunk. Tisztálkodás csak hideg vízben. 10 naponként mentünk fürdőbe, ahol a ruháinkat fertőtlenítették. Fehérneműt csak egy év eltelte után kaptunk, addig magunk mostuk, leginkább a munkahelyeken. A tífusz elleni védőoltásokat rendszeresen, 3 havonta megkaptuk. Ezt 3 héten keresztül vasárnaponként egy német orvos és egy orosz orvosnő oltotta lapockába. Sokunkat kirázott a hideg, de hétfőn menni kellett dolgozni. A karjainkat alig bírtuk mozgatni.” (Kajtár Lajos) 9. Jassi „Jassi az már egészen a Szovjet határon van, eléggé nagy város. Úgy tudom, hogy Romániának második vagy harmadik nagy városa. Ott elég magas hegytetőre kerültünk, Éjjel, mikor körülnéztünk, látszott ahol villannyal körül volt fogva, 89
