Herczeg Mihály: A vásárhelyi leventék háborús kálváriája - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 17. (Szeged, 1990)

III. Kollektív emlékezés

kerültünk egy nagy vagonba. Az egyik felébe mind gyerekek, a másik felébe a vagonnak csendőrtisztek kerültek. Nem szíveltek minket, még ott is élve hatalmi jogaikkal az ivásra betett vizet kifürödték, belemosakodtak. Szóvá tettük nekik, hogy még jó volna inni is! Ami be is következett. Könyörögni kellett, hogy adjanak be vizet. Aradon mentünk keresztül, hogy a létszám teljes leg) en az őrök az állomáson a tolatást végző vasutast és a szerelvén) hez kiállított román katona őrt is betették hozzánk. A vagonban a koszt gyenge volt, zsúzsokos sárgaborsólevest kaptunk, meg kenyeret.” (Szuromi József)

„Itt Pozsonyban rövidesen bevagoníroztak bennünket, és elindultunk. A vagonokban általában 50 fő volt. Lakattal zárták le a vagonokat, ámeneknek a tetején járkáltak a szovjet katonák. így vigyáztak ránk. Pesten keresztül érkeztünk meg Szegedre. Nagy volt az izgalom, hiszen Vásárhely már nem volt messze. Talán hazamehetünk? De hamarosan kiderült, hogy Máramarosszigetre kellett volna mennünk, csak a Szigetet összekeverték Szegeddel. Amikor elindultunk Szegedről, megint gondosan bezártak minden vagont az oroszok. Megérkeztünk Debrecenbe. Debrecent elhagyva eg)szer hirtelen megállt a vonat a sík pál)án. Nagy lövöldözés, kiabálás. Két hadifogoly a vagonalját felszedte, leereszkedett, és így próbált megszökni. Az egyiknek sikerült, a másikat lelőtték.

Május végén megérkeztünk Máramarosszigetre. Innen rögtön átgyalogoltunk Aknaszlatinára. Itt is orvosi vizsgálat következett. Ezúttal már mindenki alkalmas lett. Majd újra visszag) alogoltunk Máramarosszigetre, ahol bevagoníroztak bennünket.” (Balogh Ernő)

„Na és mikor onnan elindultunk 19 napig voltunk vagonban, negyvenen egy marhakupéban. Borzalmas meleg volt. Az egész idő alatt háromszor szálltam ki a vagonból. Eg) szer Pesten engedték ki a népet, mikor vártuk, hogy átvig) enek bennünket a Dunán, aztán ott meglevegőztettek. Eg)szer meg Temesváron. 01)an szerencsések voltunk, hogy mi láttuk el vízzel a népet. Egy-egy vagont akkor kiszállítottak és minden vagonba két vödör vizet kellett beadni. Mert minden vagonnak két vödre volt, abba kaptuk az élelmet.

Átlagban először a vizet és aztán a meleg ételt adták, úg)hogy mire megreggeliztünk vagy mikor hogy jött, akkorára ol)an forróság lett, hogy majd meggyulladtunk. Eg) szer meg Orsovánál állt meg a vonat és ott a Dunába megfürödhetett a nép. A víz szélén körülfogtak és ott fürödtünk. Onnan mikor elindultunk, Jassiban kötöttünk ki.” (Szűcs Imre)

„Pozsonyban vagoníroztak be bennünket május vége felé, és elindultunk. Útközben érintettük Budapestet, majd Cegléd, Kecskemét, Kiskunféleg) házán át Szegedre értünk. Ott rövid ideig tartózkodtunk, majd az ország keleti területén haladva Máramarosszigetre vittek bennünket. Ez egy elosztótábor volt, ahonnan 1—2 nap múlva bevagoníroztak szintén és elindultunk a szovjet területre. A mi szerelvényünket Sztálingrádba irányították, ha jól emlékszem 1945. június 14-én értünk ki a nevezett helyre. Ott érkezési sorrendben leszedték a fölöslegesnek ítélt holmijainkat, lefertőtlenítettek, lefürödtünk, tiszta ruhaneművel, fatalpú cipővel láttak el bennünket, majd megtörtént az elhelyezés.” (Kiss Péter)

84