Herczeg Mihály: A vásárhelyi leventék háborús kálváriája - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 17. (Szeged, 1990)
IV. Egyéni emlékezések
Tudom sokáig álltunk, míg végre bejutottunk. Már a puszta látványa a világos ablakoknak, új erőre serkentett engemet. Gondoltam itt csak lesz már valami meleg étel, és talán újra fürdünk. Karácsony este érkeztünk meg. Mondtuk többen, ez a Jézuska ajándéka részünkre, hogyha mostoha körülmények között is, de legalább meleg helyen tölthetjük el. Ahol álltunk, mögöttünk a sötétben valaki felfedezte, hogy hatalmas káposzta kupac magasodik. Egy ember kiszaladt, hozott egyet. Aztán mégegy kiszaladt, az is hozott. így, egy más után vérszemet kaptak és egyre- másra hozták, a társaiknak szétosztották. Nekem is jutott a jéggé fagyott káposztából. Nagyon finom, édes volt, ahogy kicsit átmelegedett a köpenyem alatt. A jég vízzé változott, megpuhultan haraptuk, ettük, mert ez volt ránkmérve. Gyorsan sokat kellett enni, mert a börtönbe nem vihettük be. Ott azonnal kutatnak, fitetnek minden után. Lényeg, mire bejutottunk, a lopott káposztát bekebeleztük. Csak úgy émelygett a gyomrom a fagyos, megédesedett káposztától. Amikor bejutottunk az épületbe, egyenesen a fürdőbe irányítottak bennünket. Meglepetésünkre itt csupa női személyzetet láttunk, alig volt férfi, az is öregecske már. Teljesen pucérra kellett itt is vetkőzni, és a ruhaneműnket egy karikára rá kellett fűzni. Számokat adtak, hogy el ne keveredjenek a felfűzött ruhák. így csak a számokat kellett keresni. Majd a nők elé invitáltak, akik serényen az összes szőrzetünket újra lenullázták géppel. Úgy vezényeltek, hogy csak na, most balra húzd a kukit, azután jobbra, hogy a géppel jól hozzáférjenek. Utána mentünk a tus alá. A jó meleg víz olyan jólesett, hogy arra nincs szó. Majd a szappannal voltam bajba, mert egy evőkanál híg, fekete szappansűrűjét nem tudtam hová kenjem, olyan kevés és híg volt. Végül is a fejem tetejére kentem, és ahogy a fekete lé folyt le rajtam, úgy mosakodtam vele. Ez is fölséges volt. Utána megszáradtunk, és mentünk a fertőtlenített ruhákért. Felöltöztünk és sorba tovább mentünk a csoportunk után. Nem ment ez a folyamat gyorsan, ezért kellett nekünk is kint olyan sokat várakozni. Na de most kárpótolva voltunk minden fagyoskodásért. Továbbjutva meleg ételt is kaptunk, jó levest. Ez nem volt fekete és keserű. Csak valami magból főtt és a sava is érzett. Kását is kaptunk a pléh tányérba. De jólesett végre! Első alkalom, hogy melegen meleget, és ha szűkén is, de eleget kaptunk. Reményem kezdett erősödni, hátha mindig jobb lesz a sorsunk ezután. A vagoncsoportunkat továbbirányították egy nagy cellába, ahol az éjszaka megaludtunk. Úgy emlékszem, két napig tartottak itt bennünket Harkovban. Utána újra menetoszlopban tereltek az állomás felé. Tehát csak eddig tartott a szép élet. Amikor újra vagonokba szálltunk, hó volt a földön mindenfelé, abban jártunk bokáig. Dermesztő hideg szakadt ránk. Odahagytuk a jó meleg börtönünket hamar. Alig élvezhettük. Ez mégis jobb emléket hagyott rám, mint Odessza, vagy Constanta. Most már a lopások is csitultak, legfeljebb a napi adagot, a kenyeret tudták elvenni. Arra meg úgy kellett vigyázni, hogy minél gyorsabban megenni. A vagonunk belseje ugyanolyan volt, mint eddig. Valószínű, ezek a vagonok vártak meg bennünket. Persze addigra már jól kihűltek, mivel senki sem fűtötte azóta, hogy elhagytuk. Majdnem teljesen ugyanaz a csoport került egybe, ami volt. A csoportot már annyira nem keverték, mint korábban. Paragrafusok szerint vegyes, és valamennyi nagyéves. Amikor, gondolom a szerelvényt jól teletömték emberrel, újra elindult velünk. Úgy mondták, innen már a végleges helyre szállítják az új munkaerőt. Zakatolt a vonat, mi dideregtünk ott, középen álldogálva. A románoknak is oda jutott hely, mert a fapriccs változatlanul a hazaiaké. Mi csak férgek és ördögök maradtunk továbbra is. Veszedelmes alakok voltak ezek. A szabad életben sem szeretnék velük találkozni. Gátlástalanok, szemtelenek, erőszakosak, a napi jobblétükért, hogy jóllakjanak, talán még ölni is képesek lettek volna. Igazi börtöntöltelékek, 200
