Herczeg Mihály: A vásárhelyi leventék háborús kálváriája - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 17. (Szeged, 1990)

III. Kollektív emlékezés

„Az életösztön odaparancsolt bennünket a konyha tájékára. A hajdinakása igencsak odasült a kondér aljára. Mi ezt megrohamoztuk. Lökdöstük érte egymást. Szó szerint: aki bírta marta. Egyszer nem volt ott más csak egy német, meg én, amikor kidobtak egy kondért. Igen ám, de nem volt nálam semmi, még a sapka sem volt a fejemen. (Máskor belekapartuk a sapkánkba a maradékot). Gyorsan kellett cselekedni, nehogy a német megelőzzön. Megláttam egy nyeles vaslapátot a közelben. Odaugrottam, a kabátom ujjával megtöröltem a szénportól és már borítottam is rá a kásamaradékot. A német a száját is eltátotta meglepetésében.” (Aszalai János)

102