Tanulmányok Csongrád megye történetéből 16. (Szeged, 1990)
Farkas József: „Földet és jogot a népnek” (A függetlenségi baloldal útkeresése. Sima Ferenc útja a radikalizmusig)
FARKAS JÓZSEF „FÖLDET ÉS JOGOT A NÉPNEK!” (A függetlenségi baloldal útkeresése, Sima Ferenc útja a radikalizmusig) A XIX. század utolsó évtizedére a kapitalizmus belső' ellentmondásai azokban az országokban is kiéleződtek, ahol a tőke még nem formálta át maradéktalanul saját képére a régi rendet, Az ellentmondások sajátságos köntösben jelentkeztek a kelet-európai fejlődést mutató Magyarországon is. A polgári átalakulás fáziskésése, következetlensége különösen a mezőgazdaságban éreztette hatását. A feudális eredetű nagybirtokrendszer továbbélése, a földbirtokos osztály politikai hatalmának átmentése sok más tényező mellett a következetes társadalmi átalakulás legfőbb gátját képezte. A polgári forradalom megoldatlanul hagyott feladatai a soknemzetiségű monarchiában, benne Magyarországon is párosult a nemzetiségi ellentétek kiéleződésével. A monarchia uralkodó osztályainak egymásra utaltsága, nacionalizmusa és sovinizmusa, nemzeti és osztályhegemónia megőrzésére irányuló törekvése az adott birodalmi, társadalmi struktúra konzerválása irányában hatott. Az időnként már egyre élesebben jelentkező ellentendenciák súlyát ebből a pozícióból az uralkodó osztályok nem voltak képesek helyén értékelni. Alulról az elnyomott osztályok és rétegek küzdelme viszont már egyaránt feszegette a nemzeti és osztályhegemóniák pilléreit. Az uralkodó osztályok egymás közötti ellentétei kevés szerepet játszhattak a nemzeti, gazdasági és társadalmi ellentmondások feloldásában. Ellenkezőleg: az elnyomott osztályok megfékezésében jelentkező közös érdekük jutott inkább kifejezésre. A kezükben lévő hatalmi eszközök felhasználásával, a szociális és társadalmi feszültségek megoldási lehetőségeinek keresése során a megtorlás vált általánossá. Mindez az ellentmondások és ellentétek sokirányú halmozódásához és fokozatosan az egész Monarchiát érintő válsághoz vezetetett. A nemzetiségi, agrár és ipari, vallási és más kötelékek, nacionalista és internacionalista felfogások különbözősége gátolta az azonos érdekűek táborában is az érdekazonosság felismerését. Egyben mindez lehetőséget kínált az uralkodó osztályok számára, hogy a haladó erők megosztottságát erősítsék, azok szövetségét megakadályozzák és egymás közötti ellentéteiket felszítva egyes csoportokat retrográd célokra is felhasználják. E munka kitűzött célja szempontjából elsősorban a politikai élet szférái válnak jelentőssé.1 A magyar politikai vezetőréteg gerincét, az ellenzéket is beleértve, továbbra is a birtokos osztály tette ki. Legjelentősebb szerepet az arisztokrácia játszotta. Három fontos területen is érvényesítette befolyását. A főrendiházban, a parlamentben közvetlenül vagy közvetve és végül a minisztériumok vezetésétől a főispáni székek egy részéig. Ők töltötték be a főpapi állásokat is, amely szintén nem lényegtelen sze1 A korszak teljes gazdasági társadalmi bemutatásával nem kívánunk foglalkozni, mivel marxista történetírásunkban e kérdéseknek igen nagy irodalma van. Mindezek felsorolása helyett csupán a legújabb marxista igényű szintézisre hivatkozunk: Magyarország története 1890—1918. Főszerkesztő Jíanák Péter, szerkesztő Mucsi Ferenc, 7/1 k. Akadémiai Kiadó Budapest 1978. 209
