Tanulmányok Csongrád megye történetéből 16. (Szeged, 1990)
Farkas József: „Földet és jogot a népnek” (A függetlenségi baloldal útkeresése. Sima Ferenc útja a radikalizmusig)
viszonyaink között egyéb sem lehet mint az ország állami és gazdasági függetlenségének követelése. Összes jogaink és szabadságaink biztosítva csakis a közjogi függetlenség által vannak, mert ha az uralkodó Bécsnek most úgy tetszik, minden pillanatban konfiskálja, vagy konfiskálhatja minden szabadságunkat. 2. A RADIKALIZMUS FORRÁSAI (Makói Hírlap 1900. január 25.) A közszabadság összetörve; a nép joga földre tiporva; választójoga meghamisítva; a jog helyett az önkény uralma; néposztályok kizsákmányolva; a nép bizalma megingatva: ez Magyarország mai képe. Népképviselet nyílt hazugság a „pártok” mind a nép ellen összeesküdve; a pártérdek köz felé (fölé) emelve: ez parlamentünk mai tükre. Látva ezt és az országgyűlési pártoknak a hatalom előtti meghajlását, látva azt, hogy az ország- gyűlési pártok egyike sem fejt ki komoly ellenállást ama végzetes politika ellen, mely a földmíves és iparos osztálynak rohamos pusztulását idézte elő és még folyton gyorsítja, mely politikailag leigázta, jogtalanná tette a népet, hogy gazdaságilag is kizsákmányolja: a nép széles rétegeiben mindinkább terjed az a meggyőződés és immár köztudatba megy át, hogy az eddigi országgyűlési pártok részint elvénültek, részint megromlottak. Képtelenek az 1848-i törvényekben megkezdett igazi népképviseleti államnak modern kiépítésére, de képtelenek még a papiroson meglévő csekély népjogoknak s a közszabadságnak védelmezésére is, valamint tehetetlenek a termelő néposztályok országfenntartó erejének biztosítására kellő fejlesztésére. A régi országgyűlési pártok súlyos bűnei minden megfigyelő, de még a legegyszerűbb gondolkodóban, polgár előtt szembeötlik. És népünk — a viszonyok által kényszerítve, már régen kezd gondolkodni, sőt már figyel, bírál és ítél. Szeme előtt vannak 1867 óta működő törvényhozásunk végzetes hibáinak és mulasztásainak gyászos következményei. Látja, hogy tönkrementek és a proletariátusba süllyedtek a szabad földmíves osztály és az iparos rend százezrei, sőt milliói. Látja, hogy a középosztály és más fontos és nagyszámú rétege, a szellemi munkások, köztük a közszolgálati hivatalnokok száezernyi serege miként fosztattak meg emberi és polgári méltóságuktól, miként alacsonyít- tattak le a hatalom a népnek a közszabadságnak a megrontására, a választójognak s a népképviseletnek meghamisítására bármikor korlátlanul és büntetlenül rendelkezhetni vél. A nép érzi tehát, hogy az eddigi országgyűlési pártokból — egyes kiválóbb és kisebb befolyású tagjait tisztelettel kivéve — majdnem kihalt az iránta való igaz szeretet, a nép és jogai iránti tisztelet. Kiveszett belőlük az igazi és magasabb kötelességtudás, ez az igazi államférfiúi kötelesség Tisza Kálmán óta ennyiből áll: megszerezni a képviselőházi többséget bármi áron, a leggonoszabb, leggyalázatosabb eszközökkel. Évtizedek óta az uralkodó pártok nem törődnek a néppel és sorsával. Ellenben dédelgették a nagykapitalizmust a nép rovására, a nép adófilléreiből. Építettek Patomkin-falvakat, a haladás látszatát költötték fel, teremtettek gyáripart, mesterkélt, hebehurgya és rendszertelen módon a nép zsebéből, míg a földmíves és iparos osztályok százezrei, milliói koldusbotra jutottak. Ámítottak bélés külföldön. A nép ügyét, szabadságát, jogát és anyagi jólétét elhanyagolták. A nép vezetésére és védelmezésére hivatott értelmiség nagyobb része, megtévesztve és hamis irányba terelve ama pártok által, a néptől szintén elfordult és részint a gyors és munka nélküli gazdagodás förgetegébe, részint egy néha csillogó, gyakran szemfényvesztő, nem ritkán szájhősködő és brutális sovinizmus karjaiba veti magát, mintegy kárpótlást keresve az elhagyott ideálokért. A nép mindenkitől árván és cserben hagyatva mind nagyobb tömegben menedéket s egy jobb jövő reményét keresi a szociáldemokrácia tanaiban. Ekkor hódított s a fejlemények természete szerint kellett hódítani ennek a tannak, mégpedig az országnak majdnem minden részében és minden ajkú polgárai 352
