Tanulmányok Csongrád megye történetéből 16. (Szeged, 1990)

Farkas József: „Földet és jogot a népnek” (A függetlenségi baloldal útkeresése. Sima Ferenc útja a radikalizmusig)

közt, erősen lobogtatva a népszabadság, a népjog és a népjólét zászlaját. A szociáldemokrata apostolok akadémikus képzettséget nem nyert egyszerű munkások, fölkeresik a mindenkitől elhagyott és eltiport népet gunyhóikban, hirdetve az új szabadító tant. S a helyzet kritikus voltát mutatja, hogy nemcsak az elszegényedett, már proletárokká lett hajdani gazda és iparosok és földmíves munkások, hanem jelentékeny számmal telkes, 100 holdas és még nagyobb gazdák is csatlakoznak. Ezek — amit különböző földmíves kongresszusokon tapasztalni lehet — tulajdonképpen radikális gazdák, amilyenek például a francia kisgazdák túlnyomó része, de akik inkább a szocialistákhoz állottak, mert az országgyűlési pártok egyikének sem hittek már, más párt pedig, melynek igazi népprogramja volna, különösen radikális párt, akkoron hazánkban még nem szerveződött.

Másfelől pedig tisztulnak és szétválnak a megzavart fogalmak. A földmives és iparos osztályok azon részei, akik még nem merültek el a proletariátusban, akiket a negyedszázad óta uralkodó liberális rendszer még nem tehetett egészen tönkre érzik és tudják, hogy a szocialisztikus gazdasági egyenlőség egyhamar meg nem valósítható, de azért a kizsákmányolás ellen másként is lehet és kell védekezniük. Érzik és tudják, hogy akikőket politikailag elnyomják és kizsákmányolják, azt azért teszik, hogy őket gazdaságilag is kizsákmányolhassák. A nép politikai jogai nem alkotnak végcélt, hanem csak eszközt, csak fegyvert a gazdasági kizsákmányolás ellen, a nép gazdasági jólétének elérésére és biztosítására. Ezt az eszközt, a népjogokat kell tehát megszerezniök, elsősorban a választójog gyökeres reformját az általános és titkos választójog elve alapján. A szervezett középosztály, az öntudatos földmívelő és iparos rend ezzel a fegyverrel ki fogja vívni magának a gazdasági jólétet is.

így keletkezett hazánkban is végre a radikalizmus. Eszközei, miként az általa orvoslandó bajok, gyökeresek. Végcélja: a becsületes munkának megvédése a kizsákmányolás ellen, politikai és gazdasági igazság a dolgozó nép minden rétege számára, középosztályoknak „a haza fő oszlopának” „a haza gerincének” megmentése és megerősítése, a népállam megvalósítása hazánk javára fenntartása. A radikális demokrata párt magának a népnek őserejéből keletkezett. A maguktól szerveződő radikális népelemek szózata és hívása visszhangot talált csakhamar a hazai értelmiség azon tagjainál, kik a népnek, jogainak barátai.

A régi keretek, a régi pártok elavultak és összetördelődnek, de az új század szele még nagyobb leválasztó hatással lesz rájuk. Két véglet áll egymással szemben: egyik oldalon az eddigi pártok, a másikon a szociáldemokrata tábor. A kettő közötti óriási űrt a radikális demokrata párt van hivatva betölteni. Ez a helyzet, mely történelmi fontossággal bír, hozta őt létre, a fejlődés természetes törvényei szerint. Más országok is a radikálisok vívták ki a népszabadságot. Ebben bízva és mert nem nézhetjük ölhetett kezekkel, hogy hazánk Lengyelország sorsára jusson — a még mindig erős néppel, a polgárság és értelmiség romlatlan részével szövetkezve küzdeni fogunk nemes eszméink megvalósításáért.

3. Mit követel 1898. március tizenötödikén

A MAGYAR NEMZET?

(Függetlenség 1898. március 16.)

Függetlenséget a hazának!

Szabadságot, jólétet a népnek!

1. Követeljük Magyarország teljes politikai és gazdasági függetlenségét.

2. Követeljük az általános választási jogot községenként való titkos szavazással. Követeljük a népfelség elve alapján való alkotmányos kormányzatot a végrehajtó hatalom túltengésének korlátozásával, a parlamenti reformot a főrendiház eltörlésével, a választói kerületek arányos beosztásával, a kerületek visszahívó jogával, az összeférhetetlenség szigorú alkalmazásával és az alkotmányt érintő törvényjavaslatok felett való népszavazással.

353