Tanulmányok Csongrád megye történetéből 16. (Szeged, 1990)
Farkas József: „Földet és jogot a népnek” (A függetlenségi baloldal útkeresése. Sima Ferenc útja a radikalizmusig)
Melléklet 1. A PÁRTPROGRAM (Szentesi Lap 1898. február 26,) Az állami és társadalmi pusztulást Magyarországon csakis egy alkut nem ismerő radikális demokrata párt akadályozhatja meg. Az összes pártok lejárták magukat, rothadt politikai erkölcsök szinte csődbe juttatták a parlamentarizmust, a korrumpált népből kiveszett a jogérzet, a szabadság szeretete, a hazfiság. Fásultság vett erőt mindenkin, a közdolgok iránt nem érdeklődik senki sem és az erkölcsi és az anyagi züllés közepette, szó nélkül, panasz nélkül a felháborodás hangja nélkül tűri el az ország, hogy a törvények szent nevében rút ámítással konfiskálják a legdrágább jogokat és a legszebb szabadságokat. A megpotrohosodott nyárspolgárság bélyege van rásütve erre a mostani korszakra. A születési és pénzarisztokrácia uralma a nemzetek domináló filisztereken nyugszik, akik a maguk kényelmes életét, minden eszmei érdek fölé helyezik. De az uralkodó osztályok politikai özönével szemben, íme megmozdult az elnyomottak milliónyi serege. Jogot követelnek és kenyeret! Az újkor szelleme belevette magát, a jogtalanok és a kevésbé jogosultak leikébe és szinte: haladnak előre a maguk útján, az érvényesülés felé; világhistóriai rugó mozgatja a milliókat. Hiába való a Struc-madár politika, ámbár jó nekünk. Ne lássák, ami körülöttük történik, azért a világ halad előre a maga egyenes útján. A világ halad előre, de menjünk utána s vele mi is, akiknek vagy kevés a joguk, vagy pedig nem elég. Új alapokon szervezkedjünk, a programunkba vigyük bele szívünk óhajtását, lelkünk vágyát, az emberi méltóságot. Ne tűrjük tovább, hogy osztály parlament meghamisítsa az igazi nemzeti akaratot és követeljük azokat a közjogi, politikai, társadalmi és gazdasági reformokat, amelyek radikális —- demokrata elvek alapján megadják az országnak a teljes függetlenséget és megteremtik a polgárok között a teljes egyenlőséget. A mostani függetlenségi párt harmincegy esztendőn keresztül közjogi eszmékért harcolt. Jól tette, mert egy négyszáz éves tradíciót tartott éberen a szívekben, de a momentán elérhetetlen célokért való kizárólagos küzdelem megbénitotta a pártnak erejét. A közjogi eszmék magaslatán állva, megfeledkezett a nép radikális érdekeiről, nem volt érzéke a haladó kor modern eszméi iránt, sőt mintha a negyvennyolc előtti rendi fölfogást szintén érvényre akarná juttatni, mint a mostani osztály parlament többi pártja is. Ezzel a reakcionárus felfogással szemben áll sok millió ember lelkének szilaj forrongása, új eszméknek, hódítani akaró törekvése. Megindult nálunk is az a világtörténeti fejlődési processzus, hogy az alsóbb osztályok bele kívánkoznak, a társadalmi tagosultság felsőbb rétegébe. Ugyanakkor, amikor a szociáldemokrácia hatalmasan meghódítja a munkás világot, a születési előnyökkel, a nagytőkével és a hétszilvafás nemesekkel szemben harczra kelnek a radikális-demokrata eszmék képviselői. Az idők jele az, figyeljük meg, okuljunk belőle és legyen bizalmunk. Ezekben csak röviden akartuk jelezni, hiszen már sokszor megírtuk és kifejtettük a radikálisdemokrata párt alakulására indító helyzetet. Magát a programot, melyet a Függetlenség tegnapi száma alapos megfontolással pontokba fogalmazva közzétett, bővebben lesz alkalmunk még ismertetni, magyarázni és kellő világításba helyezni. Most egyelőre még csak annyit jegyzünk meg, hogy egy radikális pártnak a politikai kérdések egész vonalán mindig és mindenben radikálisnak kell lennie, tehát a közjogi kérdésekben is. Ez a mi viszonyaink között egyéb sem lehet mint az ország állami és gazdasági függetlenségének követelése. Most egyenlőre még csak annyit jegyzünk meg, hogy egy radikális pártnak a politikai kérdések egész vonalán mindig és mindenben radikálisnak kell lennie, tehát a közjogi kérdésekben is. Ez a mi 351
