Tanulmányok Csongrád megye történetéből 16. (Szeged, 1990)

Farkas József: „Földet és jogot a népnek” (A függetlenségi baloldal útkeresése. Sima Ferenc útja a radikalizmusig)

Polgármestereket buktatott és főispánokat mozdíttatott el. Hentaller Lajos szavaival ő törte meg Csongrádban az akkori megyei urakat, „s valódi tribunus plébus lett”.202 A harc igazán élessé a Bánffy-kormány idején vált, amikor Vadnay személyében emberére akadt. Vadnay az Antiszemita Párt oszlopos tagja volt, aki Dunántúlon antiszemita uszításaival tette hírhedtté nevét, megtetszett Bánffy-nak és aki nem is csalódott Vadnayban, mert mind az agrárszocialista mozgalom letörésében, mind a Sima vezette ellenzék megfékezésében méltó társa lett Perczel belügyminiszternek, így közel egy évtizedig a megye egész politikai közéletét Sima és Vadnay, valamint híveik szinte háborúvá szélesedő küzdelme határozta meg. Ez a harc nem zárult le Bánffy bukásával, mert Széli Kálmán számára is fontosabb volt Sima teljes elhallgattatása, mint a „jog, törvény, igazság” látszatának biztosítása. Sorra buktak a Bánffy legközelebbi hívei közé számító főispánok, mert nála elszántabb és könyörtelenebb ellenfele nem akadt Simának. Azt lehet mondani, hogy a megbízatása Sima teljes megtöréséig szólt. Vadnay védelmében, illetve Sima ellen összefogott az egész megye és Szentes város vezető rétege, mivel közöttük kevés olyan makulátlan egyén volt, akinek visszaéléseit, korrupciós ügyeit Sima ne szellőztette volna meg. így esett egybe az országos „politikai érdek”, a megyei nagybirtokosok érdeke a helyi vezetőréteg érdekeivel. Ennek a harcnak szükségszerűen egyik vagy másik fél teljes megsemmisülésével kellett végződnie. Más esetben egy ilyen küzdelem, mint amilyet Sima vállalt teljesen kilátástalan lett volna, hiszen a hatalom és az „igazság” a másik oldalon állt, de az ő népszerűsége olyan hatalmas volt, hogy csak egy évtizedes küzdelemben sikerült őt legyűrni. Kaas Ivor báró írta a valós helyzetet kifejezve a Hazánk c. lapban: „Eszem ágában sincs, hogy fogadatlan prókátora legyek Sima Ferencnek. Semmi sem fűz hozzá, sem pártállás, sem érdek, sem barátság. Soha nem is voltam vele egy véleményen s akárhányszor nem helyeseltem magatartását; hogy nagyeszű ember nem tagadom. Egyszerű tanítóból a Csongrád megyei ellenzék vezére, országos képviselő és szereplő egyén tudott lenni, s oly befolyásra tett szert a nép között Szentesen és egész Csongrádban, hogy nem bír vele se Vadnay Andor főispán, se Bánífy—Perczel—Erdélyi triumvirek. 1884-től 1899-ig foly már a csongrádi háború egy ember és egy országos kormány között és az új békekorszak ezt a harcot nemcsak hogy meg nem szüntette, hanem a legnagyobb elkeseredésig fokozta.”203 Az Alkotmány a következőket írta róla: „Sima Ferencnek, a szentesi néptribunnak, igen sok az ellensége... Sima Ferenc azonban nemcsak hatalmas ember az ő választókerületében s nemcsak néptribuni befolyásának tényével ingerli azt a klikket, amely eddig Magyarországot árendában bírta, hanem egész politikai működésével folyton kellemetlenségeket okozott a kormánynak. Elsőrendű obstrukcionista volt a képviselőházban, folyton szellőztette a politikai chroni que scandaleuse aktáit, interpellált olyan dolgokban, melyek miniszteri füleket sértenek. És mindezekhez hozzájárul, hogy sokaknak Sima markáns egyénisége sem rokonszenves.”204

A Csongrád megyei állapotokat és belháborút kommentálva a megyén kívülálló lapok is szinte egyértelműleg a romlott megyei közállapotokat teszik szóvá, melyek a Mikszáth által hitelesen megírt korabeli Magyarországon is egyedülállóak voltak. Sima meghurcoltatásaival kapcsolatban gyakori megjegyzés a máig is ismert kifejezés, hogy „ez csak Csongrád megyében fordulhatott elő”. „Sehol annyi embertelenséget nem szenvedett a nép mint itt, ahol szuronyok és csendőrök parancsa, a közigazgatás

202 Függetlenség 1897. március 2. Ekkor még Simának nem volt köze a laphoz, az a Kossuth- frakcióhoz tartozott.

203 Idézi a Szentesi Lap 1899. június 4.

204 Alkotmány 1899. június 23.

331