Tanulmányok Csongrád megye történetéből 16. (Szeged, 1990)

Farkas József: „Földet és jogot a népnek” (A függetlenségi baloldal útkeresése. Sima Ferenc útja a radikalizmusig)

ki a Függetlenségben május 7-én írt vezércikke is, melyben népgyűlések egész sorát helyezi kilátásba. „Népgyűléseket tartunk Pesten s vándorútra kelünk szerte a hazában s mint apostolok hirdetjük az igét, hogy: Jogot a népnek!”163

A népgyűlés eseményeit tudósító rendkívüli kiadásban Székely Béla a Szociáldemokrata Párttal létrejött szövetség jelentőségét méltatta. „Radikálisok és szociáldemokraták ezentúl egymás mellett és együttesen, mint hű fegyvertársak fognak küzdeni a maguk nagy eszméiért. A szocialisták mögött már ott állnak a jogtalan népek milliói. A radikálisoknak ma úgyszólván csak még a vezérkara van meg és nem mögötte, de előtte vannak az emberek milliói, akiket föl kell világosítani, meg kell nyerni, meg kell hódítani a nagy eszméknek.” — mondotta és külön kiemelte, hogy — „A radikális Párt gyönge még, de máris elég erős arra, hogy a szociáldemokraták, a vele való szövetkezést jónak lássák.”164 Külön érdemként tünteti fel a cikk írója, hogy a szociáldemokrata szónokok hitet tettek Magyarország közjogi függetlensége mellett is.

A kecsegtető eredmények és távlatok, amelyeket a két párt az együttműködéstől várt, nem váltották be a hozzájuk fűzött eredményeket és reményeket. A népgyűlésen demonstrált szövetség hamarosan felbomlott és még sok más tényező hozzájárulása miatt, a radikálisok álma, a „milliós” tábor nemcsak hogy nem jött létre, hanem a frissen alakult Radikális Demokrata Párt tevékenysége is szétforgácsolódott, a párt úgyszólván jó ideig csak vegetált alkotó elemeire széthullva.

A Radikális Demokrata Párt már megalakulásakor magában hordozta azokat az ellentéteket, amely miatt működése nem lehetett hatékony. A főváros munkáltató iparosai és kereskedői, akik harcban álltak saját munkásaikkal és kíméletlenül kizsákmányolták azokat, nem békülhettek meg a szociáldemokratákkal meghirdetett szövetséggel. A polgárság jelentős része megelégedett a Függetlenségi Párttal. Nagyon jellemző eset, a már említett újpesti radikális pártalakítás ahol a felszólaló Sólymos Dezső a „két szörny” elleni harcra hívta fel a jelenlevőket, értve alatta „a születés és vagyon”-t, valamint a „szocializmus és communizmus”-t.165 Különösen a május 8-i közös demonstráció után érte igen sok vád Simát is, hogy paktál a szocialistákkal és maga is szocialista lett. Szentesi hívei ugyan osztották Sima nézeteit, de az utóbbi közös megmozdulást szintén a szemére vetették. Minden jel szerint heves vitái voltak emiatt híveivel is, mert hamarosan a Szentesi Lapban nagy cikket tesz közzé „Megváltozttattam-e elveimet?” címmel. Leírja, hogy Budapesten 50 ezer főből álló munkásgyűlésen vett részt és ott elnökölt, ezek után ellenségei azt híresztelik, hogy cserben hagyta a függetlenség eszméjét és szocialista lett. Az ottani részvételét kész vállalni és ha ugyanazon célból meghívják bármelyik város népgyűlésére kész azt ezentúl is vállalni. „Igen a munkásnép érdekében Sima Ferenc mindig felszólal, ha alkalom van rá. Felszólalok mellette, küzdők érte, hogy választási joga legyen minden munkásnak, ki verejtékével áztatja a barázdát, hogy az megtermékenyüljön, ki kézi munkájával, ügyességével fejleszti az ipart, ki fárad és szenved és vért áldoz, hogy hazánkat fölvirágoztassuk és minden ellenségtől megvédelmezzük... felemelem szavam és egy élő tiltakozást képeznek mindenkivel szemben, ki a munkás és gazda közti konfliktust szuronnyal és golyóval akarja kiegyenlíteni.”166 A szentesi gazda és munkás közti viszonyt már dicséri, bár az ország minden más vidékén jogosnak tartja a munkások követeléseit. Ebből látszik,

163 Függetlenség 1898. május 7. „Jogot a népnek!”

164 Függetlenség 1898. május 9. Radikálisok és szociáldemokraták.

165 Társadalmi Lapok 1898. május 1.

166 Szentesi Lap 1898. június 1.

318