Tanulmányok Csongrád megye történetéből 16. (Szeged, 1990)

Farkas József: „Földet és jogot a népnek” (A függetlenségi baloldal útkeresése. Sima Ferenc útja a radikalizmusig)

hogy a szentesi gazdák különösen rosszallották Sima tevékenységét. Választóival pedig nem akart ujjat húzni. Természetesen Szentesen, ahol a földmunkásság legtapasztaltabb kubikus rétege is zömmel élt, sokkal jobb viszonyokat tudtak a munkáltatókra rákényszeríteni, mint az ország más vidékén. A szentesi, de általában a Viharsarok „szocialistái” között Sima Ferenc köztiszteletnek örvendett. Számos alkalommal eljárt az érdekükben Szentesen, elment a gyűléseikre stb. írtak rendszeresen a Szentesi Lapban. Bajezer Imre a szentesi szocialisták egyik vezére ajánlotta a lap olvasói számára Sima Ferenc programját, hozzátéve, hogy ők is így akarják és az benne van az MSZDP programjában is. A szentesi gazdáknak egyéb sem kellett, mint a szocialisták dicsérete. Erre a konfliktus helyzetre is utalt Bajezer cikke, amikor arról értekezett, hogy nálunk milyen nagy távolság van polgár és proletár között, mondván, hogy Németországban ez nem így van.167 Bajezer felvetése teljesen találó volt, a rendi hagyományok, inkább maradványok és a kasztszellem igen komoly akadálya volt a kibontakozásnak még évtizedek múltán is. Ezt a szemléletet később még a vagyonosabb Áchimnak sem sikerült áttörnie.

A Radikális Demokrata Párt, amely a Függetlenségi Párt és a szociáldemokraták közt tátongó hatalmas politikai űrt kívánta betölteni, elvileg komoly teret nyerhetett volna, hogy ez mégsem sikerült neki, ennek okai között első helyen kell említeni azt a tényezőt, hogy a tradíciónélküli zászlóbontása során egy olyan időszakban kívánta közös táborban egyesíteni a városi polgárságot, értelmiséget és a falusi birtokos parasztságot, amikor ezek a társadalmi rétegek még erősen kötődtek a Függetlenségi Párthoz, vagy már a szociáldemokraták felé közeledtek, amikor a városi polgár és a birtokos paraszt érdekazonossága még messze nem tudatosult, amikor a tömörülésnek elsősorban csak érzelmi motivációi voltak meg és csak szűk körben lehetett beszélni eszmei alapokról. Sima Ferenc törekvéseinek előremutató taktikai eleme volt, hogy nem a szociáldemokratáktól, hanem a Függetlenségi Párttól határolta el magát. Sólymos Dezső alapállását figyelembe véve, csak az egyik „szörny” ellen hirdetett harcot. Sima Ferenc látszólag nagyobb lépést tett meg, mint aminek a politikai feltételei meg lettek volna. A városi polgárság bátortalan önállósulási igénye gyengeséggel, ingadozással párosult, Sima élesen megfogalmazott kihívásához a Függetlenségi Párttal szemben gyávának bizonyult, de nem lelkesedett a parasztpárttá terebélyesedés gondolatáért sem.

A polgárpárt és a parasztpárt egyenkénti tradíciójának hiánya éreztette hatását egy közös párt létrehozásában is. Magyarországon előbb értek meg a demokratikus parasztpárt, mint a polgárpárt feltételei. Amikor 1900-ban Vázsonyi vezetésével újra zászlót bontott a Radikális Demokrata Párt, nélkülözte Sima alföldi híveit az átmenetileg szerzett alföldi bázisa pedig hamarosan Mezőfi pártjához csatlakozott, mivel a szociáldemokratáktól induló Mezőfitől többet remélt a birtokos parasztság, mint a pesti polgárság szűkkörű gondolkodását megtestesítő Vázsonyitól. A demokraták bábáskodtak az Áchim András vezette Parasztpárt alakulásakor is, de igazán nem találtak ahhoz utat, mint ahogyan Nagyatádihoz sem. Csak jóval később a Nagy Ferenc vezette Kisgazdapártnak sikerült a városi demokratikus érzelmű polgárságot is maga táborába vonni, de immár parasztpárti alapról. Sima Ferenc törekvései, aki ráadásul valódi népi pártot akart a kisipari munkásság és a szegényparasztság bevonásával, vagy szövetségével pláne időszerűtlennek mutatkoztak. Achim, de mégin- kább Nagyatádi példája mutatta meg azt is, hogy a birtokos paraszti vezetésre épülő demokratikus paraszti pártok a földmunkás és szegényparaszti szárny elszigetelése révén jöttek létre.

167 Szentesi Lap 1898. május 1.

319