Tanulmányok Csongrád megye történetéből 16. (Szeged, 1990)
Farkas József: „Földet és jogot a népnek” (A függetlenségi baloldal útkeresése. Sima Ferenc útja a radikalizmusig)
kötött két oldalt és végül az éljenzés a sorfalat alkotókra is átragadt. A menetben haladtak a polgárok és vidéki küldöttségek is. Üllő', Soroksár, Nagykáta, Szecsó', Budafok, Albertirsa, Kecskemét, Szentes, Sári, Kisharka, Fehértemplom helységekből érkezett küldöttek, munkások, és polgárok. Továbbá 91 helységből érkezett együttérző, üdvözlő távirat. A népgyűlés tisztikara felerészben a szociáldemokratákból, felerészben a radikálisokból állt. Elnöknek Sima Ferencet és dr. Goldner Adolfot, jegyzőnek dr. Vig Viktort és Garami Ernőt választották. (Ez volt Garami első nyilvános szereplése hazatérése óta) Bokányi Dezső, Baron Ede, Sima Ferenc és Székely Béla mondtak beszédet. A nyitóbeszédek után az első szónok Székely Béla volt, méltatta az összefogás jelentőségét és a testvériség és egyenlőség elvét. Kifejezést adott annak a meggyőződésének, hogy Magyarország függetlensége, melyet a Radikális Párt zászalajára írt, addig nem valósulhat meg, míg az általános választójogot ki nem vívták. „A radikális párt programjának végső konzekvenciája csak egy lehet: függetlenség. Szabad, független egyén, szabad és független hazában. Ámde uraim ez a haza nem lesz addig független és szabad, amíg az általános választási jog törvénnyé nem válik” — mondotta Székely Béla. Bokányi Dezső szónoklata is az „alkalomhoz illő” volt, azt néhány passzusának kivételével Sima vagy Székely Béla is elmondhatta volna. Az 1861-es országgyűlés feliratából idézve kezdte beszédét, mely így hangzott: „Mi a teljes jog- egyenlőség alapján akarjuk alkotmányos életünket biztosítani, akarjuk, hogy a polgári jogok élvezetében sem a vallás, sem nemzetiség közt különbséget ne tegyünk.” Majd azzal folytatja, hogy ezeket az elveket hogyan csúfolta meg a Szabadelvű Párt. Nyilatkozott Székely Béla felvetéséről is és a következőket mondta: „A haza? Mi t. elvtársak, t. népgyűlés, a hazát nem jelszavakban hordjuk, a hazaszeretet a szívünkben van, mi a hazát magasabb és nemesebb értelemben gondoljuk. De mi szociáldemokraták a hazát nem egy eltiport szolganéppel képzeljük, hanem szabad, független néppel, — polgársággal — követeljük tehát Magyarország függetlenségét és jólétét is nemcsak az osztrák kizsákmányolóktól, hanem a magyar kizsákmányolók- tól való megvédését is.” Majd abban a reményben fejezte be beszédét, hogy még többször is összejönnek és az összetartás eléri célját. Baron Ede németül beszélt — nem azért, hogy ezzel a nemzetköziséget dokumentálja, hanem mert a magyar kormányok hibájából sok ezren nem részesültek magyar nyelvű iskolai oktatásban — és szintén az általános választójog szükségességét fejtegette. Sima Ferenc — felszólalásában a már megismert érveivel fejtegette a választójog kivívásának szükségességét. Jelentős teret szánt beszédében a munkásság érdemei méltatásának. „Nem volt még ország és nemzet a földön, mely 30 év alatt a kultúra és civilizáció terén oly óriási lépésekkel haladt volna előre, mint a magyar nemzet, mely a haladásnak, az alkotásoknak oly bámulatos eredményeit bírná felmutatni — oly rövid idő alatt — mint Magyarország! — mondotta, majd az 1000 éves kiállításra célozva, mely a nyugati látogatókat is elkápráztatta így folytatja — A magyar munkáskéznek az alkotásai azok ott mind. És büszke voltam arra, amit ott láttam és büszke vagyok arra a népre, amelynek a keze munkája és véres verejtéke hozta létre azokat az alkotásokat.” Ezért a munkásságot a jogból sem lehet kizárni és ő mint radikális politikus mindenki számára követeli azokat a jogokat, melyet „Isten és a természet őstörvényei adtak számára”. A születési egyenlőségre való hivatkozás — a francia forradalom eszméi közé tartozik —jelentős helyet kapott beszédében. Végül azzal az ígérettel zárja beszédét, hogy a parlamentben bármilyen témáról lesz is szó mindig azzal kezdi majd beszédét hogy „Jogot a népnek!”162 Ugyanezt a gondolatot fejezi io2 Függetlenség 1898. május 9. 317