Tanulmányok Csongrád megye történetéből 16. (Szeged, 1990)

Farkas József: „Földet és jogot a népnek” (A függetlenségi baloldal útkeresése. Sima Ferenc útja a radikalizmusig)

látszik az elméletileg felkészültebb szociáldemokrata pártvezetőség pozitív hatása, míg a kimondottan polgári követeléseknél több helyen következetlenséggel és elméleti fogyatékossággal találkozunk. Mindez a magyarországi polgári radikalizmus korabeli gyengeségeit, tudományos és elméleti felkészülésük hiányait tükrözi. A társadalomtudományok fejlődése nem tette lehetővé, hogy abból a program megfelelően profitálhatott volna.

A munkásosztály napi követeléseinek programba iktatásával már túl is lépett a polgári demokratikus követeléseken a demokraták programja. E túllépésaen két ségtelenül szerepet játszottak az adott állapotok és az a szempont is, hogy a program megfogalmazói amellett, hogy a dolgozó osztályokkal rokonszenveztek, számítottak a Szociáldemokrata Párt támogatására és szövetségére. A mérhetetlen üldözés növelte a szociáldemokraták iránti rokonszenvet, sőt a végleges megfogalmazást közzétevő szerkesztőségi bevezető cikk a Függetlenségben, egyenesen ezt a tényt emeli ki fő indokként. „A szocializmus elleni védekezés címén vért lázító brutalitással űzi a budapesti rendőrség a hatalmi önkényeskedésnek legképtelenebb féktelenkedéseit... Ha Oroszországból jönne a híre az egyéni, polgári lét, és személyes szabadság e rémes pusztításának, lelkünk a forradalmi indulat féktelen szenvedélyének gyűlöletével és bosszújával eltelve gondolna a nemzetre, mely eltűr és gyakorol ily becstelen önkényeskedést.

Nálunk ezt féktelen szemérmetlenséggel űzi a hatalmi önkény s mi tétlenül, tompult közönnyel állunk s összetett kézzel nézzük a személyes szabadság fölött dúló e botrányos garázdálkodást.

A vad hajsza a munkások csontját gázolja, töri zúzza, mondja a jobblétnek örülő osztálytársadalom.149 Különösen érthetővé válnak ezek a kitételek a Függetlenség előző számaiban sorozatosan megjelent MSZDP ellen irányuló terrorról szóló tudósítások tükrében, melyek részint a szociáldemokraták rovatában, a „Munkás Világ”- ban, részint a Függetlenség saját tudósítóitól származtak. Ilyenek voltak a kegyetlen kitoloncolások, mint Steiner Jenő cipészmesteré, akinek azt sem engdte meg a rendőrség, hogy áldott állapotban lévő feleségétől elbúcsúzzék, hanem műhelyében elfogva tolonckocsiba tették és elvitték egykori Vas megyei szülőhelyére — a József körúton volt saját cipészműhelye —. „Halálraítélt rablógyilkossal sem bánnak így”150 —■ tette hozzá a Függetlenség cikkírója. Ekkorra már az MSZDP 14 tagú vezetőségéből 11-et hasonló módon kiutasítottak a fővárosból. Ezekre céloz a programindokló vezércikk, amikor ezt írja: „Polgárokat, kik itt a fővárosban családdal, vagyonnal, múlttal bírnak, csak azért, mert azon gyanúba jutnak, hogy szocialisták, családjuk szentélyéből brutális vadsággal szaggatnak ki s rabláncra fűzve hurcolnak a tolonc- házba."

Ezek a tudósítások és állásfoglalások bármelyik szociáldemokrata lapban is megjelenhettek volna. A Sima és Pfeifer között megkötött paktum gyümölcsöző együttműködésnek bizonyult. A Függetlenség és a mögötte álló radikálisok a legkritikusabb helyzetben nyújtottak segítséget a Szociáldemokrata Pártnak. Áprilisban már tömegesen születtek a példás ítéletek, a sajtópereket gyorsított eljárással tárgyalták le. ítéletet hirdettek az ún. tápiószentmártoni zendülés ügyében és 28 vádlottat (!) egyenként 2—2 évi (!) 48-at (!) pedig egyenként 1—1 évi szabadságvesztésre ítéltek, továbbá 609 Ft kártérítés megfizetésére kötelezték őket. A vádhoz és az ítélethez Pollacsek Sándor védő tiltakozása ellenére — két, Rádi Sándortól, a pártvezetőség tagjától származó levelet is felhasználtak.151 Egy cikk miatt 8 hónapi el- 119 * *

119 Uo. „Ébredjetek!”

150 Függetlenség 1898. április 19.

161 Népszava 1898. április 2.

314