Tanulmányok Csongrád megye történetéből 16. (Szeged, 1990)

Farkas József: „Földet és jogot a népnek” (A függetlenségi baloldal útkeresése. Sima Ferenc útja a radikalizmusig)

A szónok dr. Molnár Jenó' és dr. Vig Viktor volt. Különösen dr. Vig Viktor tartott keserű beszédet kifejezésre juttatta, hogy mit érnek ma a 48-as vívmányok és különösen elkeserítőnek tartotta, hogy a helyzet olyan, hogy még Petőfi sem tudna lází- tani. Az új 12 pontot Kornai olvasta fel az akkorra már megjelent Esti Hírlapból és szavalta el a Szabadságdal c. versét. Amikor a zsarnok szóhoz ért, a budai vár felé mutatott. Eztán az egyetemisták szavalatai következtek, majd Pollák Béla (szociáldemokrata) emelkedett szólásra. A rendőrfelügyelő azonban nyomban letartóztatta és átadta két rendőrnek, hogy a IV. kerületi kapitányságra kísérjék. Útközben a tömeg kiszabadította. Végül az ünneplő tömeget gyalogos és lovas rendőrök verték szét.141 *

így fejeződött be az 1848-as forradalom félévszázados ünnepsége, Bánffy rendőrsége nem tagadta meg önmagát. Az ünnepségnek — Pfeifer szavaival — „egyedül hivatott résztvevője a szervezett munkásság volt”. Szavát azonban nem hallathatta, képviselőit elnémították, letartóztatták. Még délután folyamán, az egyetemisták ünnepsége közben letartóztatta a rendőrség Szabados Sándort (egyetemista) és Kalmár Henriket a pártvezetőség tagját. Kalmárt és Szabadost 10 napi elzárásra átváltható 100—100 Ft-ra bírságolták. A többi elfogott munkást 25—30 Ft-os büntetésekkel sújották. Holló Lajos még a letartóztatást követő éjszakán lépést akart tenni érdekükben, a rendőrség azonban a képviselő számára is megtagadott minden felvilágosítást.112 A szervezett munkásság az ünnepségek során botokra tűzve vitte a Népszava betiltott példányait, a munkás-marseillaise énekelve meneteltek, tüntettek a Bánffy-kormány terrorja ellen. „Az ünneplők nagy többségét képező céltudatos munkások kötelességüknek érezték a Marseillaise lelkesítő dallamával nyomni el azt a sok híg frázist, amellyel a népámító „hazafiak” gyalázták meg a népszabadság ünnepét és a forradalmi szociáldemokrácia riadója volt a jelenvoltak ezreinek lángoló tiltakozása a szabadság emlékünnepének eme szégyenteljes torzképe ellen.”143 — írta Pfeifer Sándor a Népszavában magyarázva a munkások magatartását és levonva az ünnepség valós konzekvenciáját.

A szervezett munkásság magatartása nagyon is békés volt ahhoz képest, ami az országban és Budapesten történt. Március 13-án Dunaföldváron 3 embert ölt meg az ottani csendőrség, akik a sajtószabadságért tüntettek. A vérengzés után 28 embert tartóztattak le és kísértek Szekszárdra. A szolgabíró számára ekkor a legfontosabb kérdés az volt, hogy az aratási szerződés aláírására felszólítsa a jelenlevőket. A kiküldött vizsgálóbíró számára döntő volt, hogy kiderítse, hogy adománygyűjtés folyt és az ottaniak havi 50 kr. és évi 6 Ft-ot küldenek tagdíjként Budapestre Wanna nevű egyén címére (Nyilván Wankó — F. J.) Ezt rögtön tudatni kellett Rudnay főkapitánynyal is. A vizsgáló bíró a felelősséget is „tisztázta”, összesen 90 személyt letartóztattak — csendőr nem volt közöttük, sem szolgabíró! — közülük 84-et! elítéltek egyenként 1—4 hónapi elzárásra, további két személyt pedig még 1899-ben is köröztek.144

Március 15-e után minden folytatódott, Pollák Bélát, Szabados Sándort és Kalmár Henriket „örök időre” kiutasították a fővárosból, megmutatva ezzel, hogy a magyar munkásságnak semmi köze nem lehet március 15-éhez. Azonnali hajsza indult a radikálisok ellen is. Beniczky kapitány nyomban feljelentést tett Kornai István ellen, mivel a „zsarnok” szó kiejtésekor a budai vár felé mutatott. A főkapitány azonnal kinyomoztatta az új 12 pont szerzőit és rendőri megfigyelés alá helyeztette őket. A belügyminiszter is azonnal érdeklődött a főkapitánynál Kornai kilétéről és a Buda141 Uo. 446/1898. 447/1898.

112 Uo. 447/1898.

141 Népszava 1898. március 19.

144 OL BM rés. 549/1898.

311