Tanulmányok Csongrád megye történetéből 16. (Szeged, 1990)
Farkas József: „Földet és jogot a népnek” (A függetlenségi baloldal útkeresése. Sima Ferenc útja a radikalizmusig)
nek útját állná Bécs. Summa summárum; az olyan radikális demokrata párt, mely nem a függetlenségi eszme alapján áll, egyszerűen fából csinált vaskarika."120 A kétféle közjogi alapállás, amely egyrészről a függetlenségi polgárok, másrészről a Demokrata Kör tagjai és radikális szabadelvűek között húzódott meg, nem egyszerűen tradicionális problémákra vezethető vissza, hanem a leendő párt tömegbázisát illetően oszlottak meg tulajdonképpen a vélemények. Sima és hívei elsősorban az alföldi parasztvárosok polgárságára, de főként a parasztságra kívántak építeni, amellett, hogy elvileg is nekik volt igazuk, míg a másik szárny a budapesti és bécsi radikális polgárság együttműködésében látta a kibontakozás lehetőségét. Mindkét törekvés polgári jellegén túl azt lehet mondani, hogy Sima közelebb állt egy parasztpárt, míg Vázsonyi hívei egy városi polgárpárt koncepciójához. A fő kérdésekben kialakított azonos állásfoglalás mellett komoly kérdések maradtak nyitva. A megmaradt vitás kérdések ellenére váratlanul megtörtént az új párt megalakítása. Február 23-án a Demokrata Kör helyiségébe népgyűlést hívtak össze, melynek napirendjén a sajtószabadság megnyirbálása elleni tiltakozás szerepelt. Az összegyűltek kimondták az Országos Radikális Demokrata Párt megalakítását. A párt megalakításánál jelen volt többek között Vázsonyi Vilmos, Sima Ferenc, Kasics Péter, Pollacsek Sándor, Palágyi Lajos és Gaus, a Frankfurter Zeitung budapesti tudósítója. A rendelkezésre álló szegényes forrásokból a részletek már nem rekonstruálhatók, csupán annyi, hogy a pártalakulás Vázsonyiék kezdeményezésére jött létre és megegyeztek a párt programjának kidolgozásában. Valószínű erre Sima Ferenc kapott megbízást, mivel a Függetlenség következő számában már vitára bocsátotta az általa kidolgozott programtervezetet, amely végül az új pártprogram alapját képezte. Nem dönthető el az sem pontosan, hogy milyen néven alakult meg az új párt. A Népszava tudósítása szerint megalakult az „Országos Radikális Demokrata Párt”.121 A Függetlenség tudósítása szerint „Független Radikális Demokrata Párt” elnevezés szerepel, mely elnevezést Pintér Gyula vitatja, mivel ezt az elnevezést a Demokrata Kör olyan értelemben használja, hogy minden más párttól független közjogi színezet nélküli párt, ők viszont a „független” szó alatt közjogi színezetet értettek.122 Sima Ferenc programtervezetét ,,48-as radikális pártprogram” címen tette közzé, nyilván a független szó kétféle értelmezését elkerülendő, a félreérthetetlen „48-as” jelzőt használja. A Szentesi Lapban, ahol Sima programja szintén megjelent, a „48-as Radikális Párt” elnevezés szerepel. A Makói Hírlap tudósítása szerint Budapesten új párt alakult meg, amely magát „Radikális 48-asoknak” nevezi, majd közli a lap a Sima által közzétett programot.123 A program végleges szövegének közzétételekor az elnevezés kérdéséről egyáltalán nem esik szó. A későbbiek során a tudósításokban egyszerűen csak „Radikális Demokrata Párt elnevezés szerepel, párthíveti pedig egyszerűen „radikális demokratáknak”, vagy csak „radikálisok”-nak nevezik. Mindezekből arra lehet következtetni, hogy a hagyományos pártokhoz hasonlóan egy laza pártalakulat jött létre szigorú szervezeti elvek nélkül, legalábbis ilyennek a proklamálása nem történt meg. Ugyanakkor bizonyos tagnyilvántartás felfektetése kétségtelenül megtörtént. Erre utal néhány tudósítás. Pl. Újpesten, amikor a Radikális Demokrata Párt ottani szervezete megalakult, a sajtó tudósítás szerint „taggyűjtő íven” 150 név szerepelt.124 120 Uo. 1898. február 24. „Radikális-demokrata párt.” 121 Népszava 1898. március 5. 122 Függetlenség 1898. február 24. 123 Makói Hírlap 1898. március 3. „Radikális 48-asok” 124 Társadalmi Lapok 1898. május 1. 304
