Tanulmányok Csongrád megye történetéből 16. (Szeged, 1990)

Farkas József: „Földet és jogot a népnek” (A függetlenségi baloldal útkeresése. Sima Ferenc útja a radikalizmusig)

talmazó 32. került. Ez sem tetszett az ügyésznek, mert egy harmadik cikk miatt ismét elkoboztatta a lapot, amely már az első kiadásban is benne volt. Az elkobzott első cikk megjelent ugyanakkor a Függetlenség c. lapban is, de azt nem kobozták el. A Függetlenség várt három napot, és vezércikket írt a jogegyenlőség kérdéséről. Ez Magyarországon a jogegyenlőség.103 *

A Népszava egyik betiltott cikke, melynek tartalma a Függetlenség jóvoltából ismert, kíméletlenül leplezi le az uralkodó osztályok magatartását a szabolcsi események kapcsán. „Kezdték híresztelni, hogy a nép lázadásra készül, meg akarja támadni a földesurakat és erőszakosan fel akarja osztani a birtokokat. Oly arcátlan hazugság ez, melyre csak az elzüllött szabolcsi földesurak, uzsorás bérlőik és erőszakos, gyáva, aljas közigazgatásuk képes. A szabolcsi népnek eszébe se jutott a lázadás és erőszakos földosztás — írta a lap és hozzátette, hogy csupán a sztrájk eszközéhez akartak nyúlni és ez ellen kellett kíméletlenül fellépni — ezért kürtölték világgá a lázadást a jegyzők, szolgabírók és egyéb basák, élükön Mikecz Jánossal, ezzel a hígvelejű, baktereszű alpispánnal és báró Feilitzsch Arthur alispánnal, aki Bánjfy miniszterelnök veje.”10i A vérengzéssel kapcsolatosan nem kevésbé keményen fogalmaz a cikk befejező szakasza: „Lőjjetek csak és lövessetek, adjatok sortüzet a népre derék bitorlói a hatalomnak. A haldokló proletárokkal együtt haldoklik a mai rendszer is, akik sírt ásnak a bodrogközi mártíroknak öntudatlanul és akaratlanul bár — a mai rendszer sírját ássák.”

Az MSZDP magárahagyottan vívta élet-halál harcát a párt legalitásáért, a munkásság szakmai szervezeteinek védelméért, a földmunkásokkal szemben alkalmazott intézményesített terror ellen, a demokratikus szabadságjogok védelméért. Ebben a harcában alig számíthatott külső támogatásra a Függetlenségben kapott fórumon kívül. A Demokrata Kör tagjai közül különösen Pollacsek Sándornak és Vázsonyi Vilmosnak nőtt meg a munkája, ugyanis Visontai Soma mellett ők védték a szociáldemokrata sajtóperek vádlottait. Forgalmas hely lett Visontai Soma ügyvédi irodája is, mivel a jogsérelem esetén rendre őt keresték meg először. Hozzá fordultak segítségért a fotografálásra beidézettek, ha tehették, mert a többséget egyenesen minden idézés nélkül hurcolta el a rendőrség és erőszakosan lefényképeztette. Végül a sokasodó panaszok hatására már maga a belügyminiszter is kénytelen volt közbelépni a bizalomra túlbuzgón rászolgálni kívánó rendőrséggel szemben. A feljelentések egymást érték. Feljelentést tettek a Demokrata Kör tagjai, az újságírók az erőszakos fotózások miatt, de már az Ügyvédi Kamara is panaszt tett, amiatt, hogy a védők jogait is korlátozza a rendőrség. A munkásmozgalom vezetőivel szembeni törvénytelen eljárást nem tette azonban szóvá, hanem csupán a védők törvényes jogainak biztosítására szólította fel a főkapitányt.105

Sima és Visontai parlamenti beszédei, az erőszak elleni tiltakozásai úgyszólván semmi eredményt nem értek el, mivel az ellenzék sem támogatta azokat. A parlamenti nyílt ellenfelszólalásoknál is ridegebb volt ezek elutasítása a folyosón. Ha valahányszor a szocializmus kérdése kerül terítékre »az ország tanácsának termében egyszerre középkori dohos levegő áramlik szét s a híres liberalizmus „gáncs nélküli lovagjait” igeges ingerültség, vad düh és féktelen dölyf kapja meg... mint a darazsak úgy zúdulnak fel ilyenkor a tisztelt honatyák s ha nem is bent a teremben, de a folyosón szabad folyást engednek indulataiknak és anatéma alá vetik a demagógokat, akik az emberi jogokról beszélve nem akarják elismerni, hogy a fertálymágnásnál kezdődik az ember.«,

103 Uo. XIII. k. 278—279. 1. március 1.

101 Függetlenség 1898. február 20.

105 FL Főkap. ein. res. 482/1898. március 18.

300