Tanulmányok Csongrád megye történetéből 16. (Szeged, 1990)

Farkas József: „Földet és jogot a népnek” (A függetlenségi baloldal útkeresése. Sima Ferenc útja a radikalizmusig)

Apponyi Albert felszólalva dicsérőleg szólt arról, hogy a kormány „imponáló eró'vei alkalmazta az ország fegyveres erejét”. Egyetértve Rohonczyval, szerinte is ezt kell tenni, mert a katonaság nagyszámú bevetésével el lehet kerülni az összeütközéseket, Pártja nevében kijelenti, hogy a rendkívüli hatalom megadásához kész hozzájárulni.94 Majd Kemény Pál (Kossuth Párt) tette ezekhez hozzá, hogy a kivételes törvényt senki sem obstruálta volna meg a parlamentben (Helyeslés a szélső baloldalon).95 A tárgyhoz szólva Győry Elek kifejtette, hogy neki a szocialista eszmékkel semmi baja, de a mozgalommal szemben helyesli a kivételes intézkedéseket, amely nem jelenthet egyet az erőszak rendszerítésével.96

Külön témát képezett a néppárti szónokok csoportja, akik a liberalizmus támadására használták fel az alkalmat. Zsidóellenes kirohanásokat tettek, a kérdést a magyar faj oldaláról nézték és egyetlen megoldást láttak, istenhez való visszatérést és a kérdés rájuk bízását. Hasonló szónoklatok tartásában különösen Mócsy Antal jeleskedett. Mócsynak Sima adta meg a választ. „Azt igenis megengedhetetlennek tartom, ha a parlamentben keresztény és nem keresztény alapról beszélnek. Mindenki ám hirdesse a templomban, hirdesse a házában, a piacon a maga hitelveit úgy, amint azt meggyőződése, hite parancsolja, de idebenn a parlamentben állampolgárok vagyunk, itt nincs keresztény és nem keresztény alap, itt nincs keresztény és nincs zsidó.”97 Szemére veti az egyháznak, hogy a templomokban a szeretetről prédikálnak és ugyanakkor a gyűlölséget szítják. Az egyháznak nem lehet itt panasza, mert olyan vagyonnal sehol másutt nem rendelkeznek. Ebből gondoskodjanak a szegényekről elveik szerint. Végül az egész konklúziójaként leszögezi Sima, hogy „amennyiben minden határon túlmegy a kormány a kormányzati erőszakoskodás és visszaélések terén, éppoly mértékben tétlenül, gyáván és minden erő nélkül áll az ellenzék a kormánnyal szemben.”98

Á szocializmus kérdése most is, mint általában, a költségvetés vitája során került terítékre. Valódi ellenzéki magatartást most is mint korábban, csupán Sima Ferenc és Visontai Soma tanúsított, de az 1897. decemberi fellépésükhöz képest már ők is kevesebb elkötelezettséggel. Az általános közrémület hatása alól, amit az alföldi mozgalmak idéztek elő a Házban, ők is kevésbé tudták magukat függetleníteni és a szocialisták védelme a korábbinál hálátlanabb szerepnek bizonyult számukra. A felszólalást Visontai Soma kezdte a tőle megszokott módon a szociális törvényhozás oldaláról bírálta a kormányt. Előrebocsátva, hogy az egész világon gondoskodni próbálnak a tőke és a munka ellentétének orvoslásáról, Magyarországon pedig ez a kérdés a csendőri javaslatnál kerül elő. A csendőrség létszámának emelése. Visontai a csendőrség bírálatát konkrét tényékhez kötötte most is és az MSZDP vezetőségétől kapott anyag alapján olvasta fel a bizonyító tényeket. Hivatkozott az Egyetértés cikkére, „Deres a csendőrség szolgálatában”, amelyben a sötét középkorra jellemző módszereket leplez le a lap. Az eset Óteleken (Torontál m.) történt, hogy a csendőrség munkásokat tartóztatott le jelvény viselése miatt — valószínűleg a „Jogot a népnek!” jelvényről volt szó —, majd előállításuk után szabályosan deresre húzták őket, némelyik személyre 50—60 botütést is kimértek, nemcsak a dereshagyományok szerinti helyre, hanem a talpukra is. Hajaikat szaggatták, vagyis a legbrutálisabb elbánásban részesültek. Visontai felolvasta az egyik szenvedő alany pártvezetőséghez írott részletes beszámolóját, majd a tisztiorvosi látleletet, mellyel az eseményt a parlament

01 Uo. 201—204. 1.

95 Uo. 211. 1.

06 Uo. 248. 1. február 28.

97 Uo. XIV. k. 237—238. 1. március 23.

98 Uo. 240. 1.

298