Tanulmányok Csongrád megye történetéből 16. (Szeged, 1990)

Farkas József: „Földet és jogot a népnek” (A függetlenségi baloldal útkeresése. Sima Ferenc útja a radikalizmusig)

szemben közös vállvetett cselekvésre tömörülnének! Akkor rövid idő alatt kivívhatnák a dolgozó nemzet milliói számára a haladás egyik hatályos eszközét: az általános és hamisítatlan választói jogot.”

Az erjedés és egy valóban baloldali polgári tömörülés igénye már komoly formában vetődött fel 1898 elejére, a kérdés csupán az volt, hogy az új politikai csoportosulás milyen erőkre számíthat. Ami már körvonalazódott, hogy a Függetlenség c. lap köré tömörülő erők mellett a Vázsonyi vezette Demokrata Kör és a 48-as polgári kör tagjainak zöme rokonszenvezett a törekvéssel. Kérdés maradt, hogy a Függetlenségi Párt baloldalának leválasztásával a párton belül egy új frakció formájában jöjjön-e létre a tömörülés, vagy a radikális szabadelvűekhez közeledve. Kérdésként vetődött fel, hogy áthidalhatók-e a közjogi kérdésben vallott ellentétes nézetek. így a pártalakulás még késett. Vázsonyiék számára szimpatikusabb volt a közjogi színezet nélküli pártalakulás, vagyis a radikális szabadelvűekhez való közeledés, Sima viszont ragaszkodott a közjogi színezethez és nem mondott még le a Függetlenségi Párt tagsága nagyobb részének megnyeréséről. Bizakodását joggal táplálhatták azok az ellentétek, amelyek a Függetlenségi Pártot jellemezték.

Az év eleji leszerelés és behódoló politika tovább élezte a Függetlenségi Párt belső ellentéteit. A Kossuth-pártban az addigiaknál is erőteljesebbé vált az ellenszenv a Kossuth Ferenc—Komjáthy Béla féle vezetéssel szemben. A békülékeny szárnyhoz az előbbiek mellett Bartha Ödön, Eötvös Károly és Olay Lajos tartoztak még. Justh Gyula és hívei, a délvidéki képviselők képezték az ellenpólust. Justh a pártból való kilépés gondolatával foglalkozott és tárgyalásokat folytatott az Ugron-csoport tagjaival, Bartha Miklóssal, és Polonyi Gézával is.74 A tárgyalások azonban nem vezettek eredményre, a külön csoportosulás gondolatát minden részről elvetették a májusra készülés jegyében, mely egységet kívánt a párttól, így inkább a fúziós tárgyalások kerültek előtérbe. Polonyiékban már maga Ugrón is csalódott és Bartha Miklóshoz intézett levelében bejelenti a politikai tevékenységtől való visszavonulását. Leírja, hogy fél éve már, hogy visszavonult, „mivel túlnyomó részben romlott értelmiséggel és gyönge néppel a függetlenség harcát diadalra vinni nem lehet”. Hozzáteszi, hogy nyugodtan lép ezzel a kijelentésével a nyilvánosság elé, mert igazolják az események. Mivel pedig Bartha időközben mandátumhoz jutott úgy véli, hogy a pártnak van módja nélküle is a fennmaradásra, vagy nélküle a feloszlásra.”75

Ugrón visszavonulását hamarosan követte Justh Gyula hasonló törekvése is. Miután tárgyalásai nem vezettek eredményre, leutazott Makóra azzal az elhatározással, hogy mandátumáról lemond, és visszavonul a politikai élettől. Az összehívott gyűlésen kifejtette, hogy a fennálló állapotokat abszolutizmusnak tartja és meggyőződése, hogy az ország lejtőre jutott és azt a nálánál erősebb emberek sem tudják fenntartani. Mivel pedig úgy látja, hogy jelenleg sem az országnak, sem a pártnak nem tud használni, a mandátumról lemond. Justh beszédében hevesen bírálta a Bánffy- féle választásokat és hozzátette, hogy a nemzet alatt nem 800 ezer embert ért, hanem 18 milliót.76 A makói gyűlésen megértésről és támogatásról biztosították a képviselőt, de a mandátum megtartására rábeszélték. Az eseményeket az Arad és Vidéke, a Justh csoport tulajdonképpeni szócsöve kommentálta. A lap méltatta Justh érdemeit, elvhűségét, szervezőképességeit és azt a tényt, hogy mindenkor ellenezte a paktumokat. „íme Justh Gyula megundorodott nyomorúságos közéletünktől, elunta a brutális többség ellen a hiúnak látszó küzdelmet, reménytelennek találta a mai álla74 Esti Hírlap 1898. január 5. Az ellentétekről ír még a Hazánk 1898. január 8.

76 Esti Hírlap 1898. január 5.

76 Makói Hírlap 1898. január 16.

293