Tanulmányok Csongrád megye történetéből 16. (Szeged, 1990)
Farkas József: „Földet és jogot a népnek” (A függetlenségi baloldal útkeresése. Sima Ferenc útja a radikalizmusig)
potok között a harcot, sivárnak a kilátást... A korrupció aljassága, az erőszak vakmerősége, a hatalom túlkapása, politikai jellemtelenség, hitehagyottság, árulás és szolgalelkűség fertőzik meg a közéletet.”77 — írta a lap az állapotokat jellemezve, s ha valaki nem értette volna tisztán, hogy ez a Függetlenségi Párt vezéreire is vonatkozik, hozzáteszi, hogy saját pártjában is vannak alakoskodók és kétszínűek. A következő számban folytatta a lap a bíráló megállapításait: „Magyarországon ma politikai gazság üli uralmát.”78 A következő számokban nyíltan bírálta a lap a Függetlenségi Párt egyes vezéreit is. Az áramlatok közi fúziós tárgyalásokról írva leszögezi, hogy „Míg a pártban Eötvös Károlyok lesznek nincs bizalmuk, hogy sikeres a párt működése.” Kiemeli, hogy Ugrón és Justh megundorodott attól, ami folyik.79 A gyorsan pergő események meglehetősen kiélezték az ellentéteket a Függetlenségi Párt soraiban. Viharos volt a tisztújítás is a Kossuth-pártban. Justh és hívei Komjáthy helyett Tóth Jánost szerették volna alenöknek megválasztani. Kellemetlen helyzetbe került Kossuth Ferenc is, aki végül bizalmat kapott. Tóth Jánost Kossuth nem fogadta el, így kompromisszumos megoldásként az első alenök Thaly Kálmán, a második alelnök pedig Győri Elek lett. Az ügyek intézése szempontjából a második al- elnök személye lényeges volt. Komjáthy lemondani kényszerült és híveivel visszavonult. A fúziós tárgyalásokat azonban még ez a körülmény is nehezítette, mivel Bartha Miklósék az egyesülés feltételeként azok kilépését követelték a pártból. A párt ülésén eredetileg tárgyalni kívántak Justh makói beszédét is, azonban ettől végül elálltak.80 Justh Gyulát ez a változás sem elégítette ki, jó ideig — október 27-ig — nem jelent meg a parlament ülésein, a politikai élettől azonban nem vonult vissza, melyet sajtónyilatkozatai vidéki beszédei bizonyítanak. Az események hatása alatt kétségtelenül átértékelte korábbi nézeteit pártja politikáját illetően és saját nézeteit is tisztázta. Már a makói beszédében a 18 milliós nemzetre célozva állást foglalt a választójog kiszélesítése mellett. A politikai viszonyok arról győzték meg, hogy az adott választási rendszer mellett más politika nem várható, így Justh 1898 elején eljutott az általános választójog igenléséig. Az Arad és Vidéke c. lapnak adott interjújában a szocializmusról nyilatkozva kijelenti, hogy nem ért egyet a sajtószabadság korlátozásával. A megoldást a kormány elkergetésében, az ipar fellendítésében, a földadó leszállításában és az általános választási jog megadásban látja. Elmondja, hogy a parasztot eszesnek tartja és „középosztályt” kell belőle teremteni.81 A megoldási módról azonban nem beszél. Ezt követően híveivel megjelent Szegeden, ahol az időközi választáson Dienes Márton érdekében korteskedett híveivel és nyilvánosan is állást foglalt az általános választójog mellett. Részletesen foglalkozva a kérdéssel visszautasította azt az ellenvetést, hogy azáltal a nemzetiségek jutnának túlsúlyba.82 Hasonlóan kiállt az általános választójog mellett Justh közeli hívei közé számító Hentaller Lajos is, üzenettel fordult választóihoz, kérte őket, hogy tartsanak ki mellette, mert ő hű a Függetlenségi Párt elveihez és sürgeti az általános szavazati jogot.83 Hentaller szegedi beszédében az ország közgazdasági helyzetét bírálta, a szocializmus okait a nagy latifundiumokban látva. A megoldást az ország közgazdasági viszonyainak javításában kereste. Megoldást azonban konkrétan ő sem jelölt meg. Justh-tal együtt 77 Arad és Vidéke 1898. január 16. 78 Arad és Vidéke 1898. január 18. 79 Uo. január 26. 80 Magyar Hírlap 1898. január 18., ill. január 23. 81 Arad és Vidéke 1898. február 13. 82 Makói Hírlap 1898. február 17. 83 Szentesi Lap 1898. január 28. 294
