Tanulmányok Csongrád megye történetéből 16. (Szeged, 1990)

Farkas József: „Földet és jogot a népnek” (A függetlenségi baloldal útkeresése. Sima Ferenc útja a radikalizmusig)

meg a kongresszuson.17 Az eset nagy port vert fel, „megdöbbent az egyetemi tanács”, hogy a hallgatók között már szocialisták is vannak. „Szocialistának lenni nem bűn” kommentálja az eseményeket a Függetlenség. Hercegh Mihály, az egyetem rektora erre úgy reagált, hogy meg kell szüntetni az egyetemen a nyomort és nem lesz szocializmus.18 Hamarosan szorosabb kapcsolat jött létre az egyetemisták és a munkások között is, az egyetemisták vezérei Szabados Sándor és mások részt vettek teljes erővel a szocialista agitációs munkában, szervezték a munkások számára a nevelő előadások tartását. Az első előadás megtartására Marczali Henrik egyetemi tanárt nyerték meg.19

Amíg a parlamentben menetrendszerűen folyt a soronlévő törvényjavaslatok letárgyalása, a demokratikus szabadságjogok védelmét már csupán az MSZDP vette komolyan és magára hagyóttan folytatta küzdelmét. Szeptember 19-én újabb hatalmas tiltakozó akciót tartottak a fővárosban, melyen mintegy 25 ezer fő vett részt. A Városligetben tartott népgyűlést szokásos módon tiltakozó felvunulással kötötték egybe. A menet a Kálvin térről indult zászlókkal és feliratos táblákkal és „Éljen az általános szavazati jog! Le a zsarnoksággal!” jelszavakat harsogtak végig az utcákon. A népgyűlésen határozatot fogadtak el, hogy szüntelen harcot hirdetnek a választójogért. Kimondta a népgyűlés, hogy az ügy érdekében országos mozgalmat indítanak és minden eszközt felhasználnak. Egyben felhívta a népgyűlés csatlakozására mindazokat, akik az „általános választójogban a közszabadság alapját ismerik el”.20 A népgyűlésen vidéki küldöttek is megjelentek, de a függetlenségi pártiaknak már úgy tűnt nincs szükségük a tömegekre. Az MSZDP vezetősége csalódottságát Holló Lajoshoz írt nyílt levélben fejezte ki. Felhozzák, hogy még az augusztusi gyűlésükre, melyen az adománygyűjtést eltiltó belügyminiszteri rendelet ellen tiltakoztak, kérték a Függetlenségi Párt támogatását. Holló Lajos akkor azt mondta, hogy a párt tagjai vidéken vannak, de a parlamentben a sérelmes rendelet ellen akciót fognak indítani. Azóta nagy idő telt el, de semmi sem történt, szögezi le a nyílt levél. Hozzáteszi, hogy a két párt más úton jár, de van közös cél: „megvédése a már meglévő szabadságnak, melyeket tétlenül veszni engedni politikai bűn és aljas gyávaság.” „Meglátjuk mennyit ér még az önök szemében a szabadság.” — fejeződik be a cikk.21

Holló Lajos nem tartozott a Függetlenségi jobbszárnyhoz, de a pártfegyelem értelmében a kompromisszumot kötött többséggel tartott. A káros kompromisszum ellen csupán Sima Ferenc emelte fel szavát keserűen a parlament nyilvánossága előtt is. Már egy héttel a kompromisszum után kifejti annak elvi helytelenségét és az így kialakult parlamenti helyzetet hamisnak nevezi. „És éppen ezért, mert ilyen hamis helyzetbe van juttatva a parlament, hogy úgy mondjam ezen kompromisszum által ki van játszva a nemzeti közvélemény és meg van csalva a választó közönség, amely minket nem azért küldött a parlamentbe, hogy egyezségi feltételek révén választóinknak jogait és érdekeit megkockáztassuk és eladjuk.”22 — mondja Sima és függetleníti magát a paktumtól. Bírálja Kossuth Ferencet, aki úgy nyilatkozott, hogy a parlamenti szólásszabadság érdekében kellett a 16. §-ról lemondani. Majd a parlamenti erkölcsök megromlásáról beszél. „A mi parlamentünk erkölcse mellett kevés oltalomban részesülhet a parlamentnek bármely pártárnyalata.” Kijelenti pártjával szemben, hogy a kompromisszumot a maga részéről nem fogadja el és nem tartja meg. Ezzel nyíltan szembeszegült a pártfegyelemmel. Bírálja pártját azért is, mert a 16. §

17 Függetlenség 1897. június 4.

18 Uo. október 20.

19 Uo. november 6.

20 Népszövetség 1897. szeptember 25.

21 Népjólét 1897. november 5. „Néhány szó Holló Lajos országgyűlési képviselő úrhoz”

22 Képviselőházi Napló 1896. IX. k. 349. 1. 1897. augusztus 9.

277