Tanulmányok Csongrád megye történetéből 16. (Szeged, 1990)

Forczek Zoltán: A hódmezővásárhelyi céhes ipar utolsó időszaka (A válság és megszűnés évtizedei)

6. Fazekas

7. Kalapos

8. Kovács

9. Lakatos

10. Molnár és fafaragó

11. Szabó

12. Szűcs

13. Szűr szabó

14. Takács

15. Varga

16. Tímár

zett munkája 166 főben jelöli meg a csizmadiák számát. Ugyanakkor a csizmadia céh anyagában 1853-ból 206 bejegyzett névvel találkozhatunk, mint akik a „... csizmadia mester emberség ...” tagjai. Ugyanott 1856-ban már 232 fő alkotja a névsort.10

1856-ban 102-en voltak. Létszámuk alakulásával kapcsolatosan szintén jellemző az eltérő adatszórás.

1856-ban 18 főből állt.

1850-ben 27 fő; 1856-ban 64 fő. 1856-ban 10-en voltak.

Céhlevelük nem volt, a céhrendszer elveit is itt kérdőjelezték meg leginkább. Az 1850-es években szembetűnő már soraikban a differenciálódás is. Valószínűleg ösz- szefügg ez, a terület jó gabonatermő adottságaival. A molnárok közül többen meglehetősen határozottan elzárkóztak a céhes élet szigorú szabályozottságától. A tehetősebbek és a jobb malmok tulajdonosai a versenyképesebb szolgáltatás elve alapján visszaszorították az egyszerűbb — így például a szárazmalom — tulajdonosok munkalehetőségeit.

Számuk 40 körül volt az 1850-es évek elején.

1856-ban 121 mester űzte ezt az ipart. 5—6 fő, — már erősen visszaesőfélben van ez a mesterség.

1856-ban 150 felett dolgoztak.

1856-ban 40 körül voltak.

Róluk nem tesz említést Pozsár István monográfiája, pedig 1823 óta folyamatosan működött szervezetük.11

Ha a céhek száma alapján párhuzamot vonunk Hódmezővásárhely és Szeged között, azonnal szembetűnik Szeged jóval differenciáltabb iparstruktúrája. Szegeden a felsorolt céheken kívül céhük volt még a borbélyoknak, a cipészeknek, a gombkötőknek, a kádároknak és pintéreknek, a kéményseprőknek, késeseknek, kötél verőknek, mészárosoknak, pékeknek, szappanfőzőknek, valamint a szitakötőknek.

Az 1850-es évek második felétől némi hangsúlyeltolódás játszódott le Hódmezővásárhely gazdálkodási kultúrájában. A Tisza-szabályozást, az úrbérrendezést és a legelőelkülönítést követően ugyanis lassan kibontakozott egy tipikusan kis-, közép- és gazdagparaszti árutermelés, amelynek középpontjába — az állattenyésztés foko10 Csizmadia céhláda. Leltári sz.: 733 812. Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely.

11 A Hód-Mező-Vásárhelyi Magyar Tímár Czéhnek Protocolluma — 1823. Céhláda. Leltári sz.: 73 477. Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely.

200