Tanulmányok Csongrád megye történetéből 16. (Szeged, 1990)

Dóka Klára: Herrich Károly élete és működése (1818–1888)

„Tartalmazza közlönyünk mindazt, mit országunk érdekében tartalmaznia kell; azaz: minden nevezetesebb megindított vagy megindítandó szakműveletet. Miért legyenek oly nevek porlepte tárgyalatok csomagjaiban eltemetve, kik ily horderejű tervezetek tanulmányozására, vagy előterjesztésére vannak kormányunk által meghivatva.”99

A Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönyében megjelent munkái közül — a felsoroltakon kívül — még három fontos tanulmányt említhetünk meg:

— Emlékbeszéd Temesi Reitter Ferenc alelnök felett. (1875)

— A csatornák és vasutak harca (1882)

— Az 1882. európai vízáradások és a magyar folyószabályozások (1883). Valamennyi magas elméleti felkészültségró'l, folyamatos önművelésró'l tesz tanúbizonyságot. Dolgozataiban imponálóan magas a külföldi példák száma, az olasz, francia, német, sőt amerikai analógiáké.

Herrich életútjáról csak annyit tudunk, hogy gyermekere nem volt, életét 1850- től Budán és Pesten töltötte. Néhány térképével és a püspökladányi uradalomban készült tervével különösebben iskolát nem teremtett, a mérnökképzében hosszú hivatali pályafutása idején nem vett részt. Az 1870-es években a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium egyik legidősebb alkalmazottja volt, a folyammérnöki hivatalokban nevelkedett, nála sokkal fiatalabb gárda irányítója. Javaslataiban, elképzeléseiben sok volt az előremutatás, akár a vízjogi törvényről kifejtett nézeteit, akár az 1860-as években megfogalmazott öntözési terveit nézzük. Munkássága azonban elsősorban a már elkészült tervek megvalósításából, kivitelezéséből állt.

írásaiból kiderül, mennyire tisztelte elődeit: Paleocapát, Vásárhelyit, Vedres Istvánt, Reitter Ferencet a kortársak közül. Elődjének Vásárhelyit tekintette, aki közös művük, a Tisza-szabályozás terveit kidolgozta. A Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönyében is megjelent, 1867-ben elmondott beszédében nem a tervező, hanem a folyók felmérését végző és az adatokat rendszerező Vásárhelyit méltatta, és javasolta, hogy a Dunáról, Tiszáról és mellékfolyóikról készült felvételeket, mérési adatokat, vízrajzi leírásokat, melyekhez hasonlókkal Európa egyetlen országa sem rendelkezik, adják ki, tegyék közkinccsé.100 A pátosz hangján hívta fel az egyesületi tagság figyelmét Vásárhelyi emlékének tiszteletére, mely egyúttal saját életéről, pályájáról szóló hitvallás is:

„Nekem nincs okom emlékét máskép, mint elődömét tisztelnem, — írta — míg csak alig ismertem is őt, — de érdemeit anyira értem, anyira érzem, de mostoha sorsát, mely előtte a pályát kezdetén bezárta, annyira fájlalom, hogy kötelességemnek tartom nevét fentartani, s őt odahelyezni, hova ő genialitása után tartozik. S midőn ezt tenném, imaszerű fohászom oda terjed, — szakmánk nehéz pályáján haladva, kövessük őt, és az általa megkezdett, és annyi jeles elődünk után kimutatott úton haladjunk előre, gazdagítsuk, szaporítsuk adatainkat és hasznosítsuk azokat a közös haza felvirágoztatására.”101

Herrich Károly életével, tevékenységével kapcsolatban még egy sor kérdés vár tisztázásra, melyekre e rövid összefoglalás keretében nem volt mód. Egyértelmű ítéletet mondani munkásságáról nem is lehet, de a felsorolt adatok talán közelebb visz194

99 Herrich, A Buda és Pest közötti Duna-szabályozásról, i. m. 495—496.

100 A felmérés dokumentumai ma sincsenek kiadva.

101 Herrich Károly: Értekezés Vásárhelyi Pál felett. MMÉK 1867. 5—15.