Tanulmányok Csongrád megye történetéből 16. (Szeged, 1990)

Dóka Klára: Herrich Károly élete és működése (1818–1888)

nek pályájának a korábbinál reálisabb megítéléséhez. Ha az ország vízimunkálatait irányító jelentős mérnökök pályáját vizsgáljuk, Herrich Károlyé nem tekinthető rendhagyónak. A hivatali beosztást figyelembe véve a következőképpen állapíthatjuk meg a „vezetői” sorrendet:

— Vásárhelyi Pál (1841—1846)

— Herrich Károly (1850—1879)

— Kvassay Jenő (1889—1918)

— Sajó Elemér (1926—1834)

— Lampl Hugó (1936—1947)102

Valamennyiükre jellemző a nagyszabású alkotó munka, és az életút végén a méltatlan távozás: Vásárhelyi, mint említettük, tervei vitája során halt meg, Herrich Károlyt hirtelen nyugdíjazták, Kvassayt többéves sikeres munka után mellőzték a polgári forradalom idején, Sajó Elemér pályájának vége a gazdasági világválság idejére esett, Lampl Hugó az Öntözésügyi Hivatal vezetőjéből tiszalöki főmérnök lett utolsó szolgálati éveiben. Herrich Károly saját bukásával kapcsolatban keserűen állapítja meg, ami a többiekről is elmondható, hogy

„a vízimunkának és magának ezen szakma emberének, mióta csak visszaemlékezni tudunk, mindig két határozott ellensége volt, mely meghiúsított ezen a téren mindent.

1- ör. A szakférfiak maguk.

2- or. Az országnak minden írást tudó és nem tudó népessége.”103

A nagy költséggel járó vízimunkálatok, melyeknél csak lassan kecsegtetett a megtérülés esélye, valóban mindig sok nehézséggel jártak, gazdasági és politikai viták kereszttüzébe kerültek, azonban ez ne akadályozzon meg bennünket abban, hogy 100 év távlatából, a realitások talaján a megye egyik híres szülöttjének pályaképét átértékeljük.

102 Zárójelben az érdemi irányítás dátumai szerepelnek.

103 Herrich Károly: Az 1882. európai vízáradások... i. m. 110.

195