Tanulmányok Csongrád megye történetéből 16. (Szeged, 1990)

Dóka Klára: Herrich Károly élete és működése (1818–1888)

vízhasználat fog előtérbe kerülni. Egy problémát vetett fel mindössze, az önálló vízjogi bíráskodás hiányát. Ezt a javaslat ugyanis a törvényhatóságok hatáskörébe utalta, nem akarván megsérteni ezek bíróságainak jogait. Bár 1871-ben az elsőfolyamodású bíróságokról szóló törvény megjelenésével megszűnt a törvényhatósági bíráskodás, a vízjogi törvényjavaslat eredeti formájában lekerült a napirendről.

Gorove István azt kérte az uralkodótól, hogy annak társulatokra és gátvédelemre vonatkozó részét külön tárgyalhassák, mivel

„ezen, a honpolgárok főleg pedig a földbirtokos osztály magán jogaiba mesze beható törvények kidolgozása..., nem csak átgondolt, és mélyebb tanulmányozást, hanem az azokkal szoros kapcsolatban levő közigazgatási, köz- és magánjogi bonyodalmas kérdéseknek előzetes megoldását feltételezvén, — még hosz- szabb időt veend igénybe.”

Feltétlenül indokoltnak tartotta viszont a társulati törvény kiadását, mivel a velük kapcsolatos különféle szintű rendeleteket a törvényhatóságok nem tartották be, és így jogi helyzetük rendezetlen volt. Az uralkodó engedélyt adott a külön tárgyalásokra, és a gátvédelemről szóló törvényt 1871:40. te.; a társulatit 1871:39. tc.-ként cikke- lyezték be.97

A vízszabályozással, ármentesítéssel foglalkozó szervezetek nagy önállóságot kaptak. Ha jóváhagyták alapszabályaikat, megkezdhették törvényes működésüket az illetékes törvényhatóság felügyelete alatt, de műszaki ellenőrzésük minimális volt. 1879-ben, amikor az árvíz után a törvény módosítása napirendre került, Herrich Károly országosan szervezett közmunka igazgatósággal javasolta a műszaki irányítást megoldani:

„Hagyassák meg a társulat szabad működése — írta —, de adassék meg a társulati kormányzásnak a kellő egység egy kormányzó tisztviselő felállításában, s hozassák a társulat ezen tisztviselője által a közmunkák országos igazgatójával állandó s szoros kapcsolatba. — Azontúl a közmunkák országos igazgatója folytosan felügyelne a társulat ügyvitelére, s valahányszor annak mulaszthatatlan szükségét látná, akár a társulat ellenében is felszólalna, s mind a hatóságokhoz, mind vidékekhez, mind magához a társulathoz kötelező vagy tiltó rendeleteket bocsáthatna.”98

1867 után Herrich Károly elméleti munkásságát egyre több nyomtatásban is megjelent cikk és tanulmány bizonyította. A Magyar Mérnök és Építész Egylet alapító tagja volt, annak összejövetelein többször tartott előadást. Az alakuló közgyűlésen elmondott beszédét Vásárhelyi emlékének szentelte. Már 1867 júniusában sikerült az egyesületnek lapot indítani, amely az út-, hid-, vasút-, vízépítészet, középítészet, gépészet, gyáripar, földmérés, bányászat területéről közölt cikkeket. A vízépítési rovat vezetője Herrich Károly volt. Hosszabb-rövidebb tanulmányaiban maga is ismertetett néhány vízügyi építkezést, és az volt a célja, hogy a vízimunkálatoknak biztosítsa a nyilvánosságot, és a jelentősebb tervek, javaslatok, a döntéseket előkészítő viták a folyóiratban publicitást nyerjenek:

97 OL K 173. 1868—3—1415, 7373. Herrich Károly: Elmélkedés a vízjogi törvények felett. MMÉK 1871. 3—16.

98 Herrich, Tisza-szabályozás és a szegedi válság, i. m. 257.

193