Tanulmányok Csongrád megye történetéből 16. (Szeged, 1990)

Dóka Klára: Herrich Károly élete és működése (1818–1888)

Leírásában azonban hangsúlyozta, hogy bármelyik megvalósítása rendkívül problematikus. Túl magasak a költségek, a csatornák futóhomokos területen haladnának, vasutakat kereszteznének, hosszabb lenne a tápcsatorna, mint az a szakasz, melyből öntözni lehet. Fentiek alapján a helytartótanács is elállt a tápcsatorna tervétől, utasítást adott Herrichnek, hogy a Tiszalök—Gyoma változat részletterveit és költségevetését dolgozza ki. Herrich ezúttal is két tervet állított össze, melyek csak abban különböztek egymástól, hogy az egyik két, a másik három bögére oszlott. Műszaki adatai a következők voltak:

— hossza: 128,96 km

— szélessége: 15,17 m

— mélysége: 5,67—6,62 m

— felső vízlépcső: 1,95 m

— alsó vízlépcső: 1,10 m

— öntözhető terület: 300 000 kh

— költség: 9 834 457 Ft.

Bár a helytartótanács a három bögés megoldást elfogadhatónak találta, azonban közös hiba volt, hogy a tervező nem tett javaslatot a Tisza vizének állandósítására. Ha az öntözéshez szükséges vizet (125 m3/sec) kivették volna a Tiszából, akkor a hajósok szenvedtek volna kárt. A Herrich által javasolt csatornával száraz esztendőben (pl. 1863-ban) csak egy hónapon át lehetett volna öntözni.

1866-ban meghívták James Abernety angol mérnököt, aki Herrich Károly társaságában beutazta a kérdéses vidéket. Tiszalöknél 3,80 m magas duzzasztást tervezett, mely a vízszintet állandósította volna. Csatornája a felső szakaszon szélesebb,' az alsón keskenyebb volt, mint Herriché, az öntözött terület már 337 500 kh, és az addigi legszárazabb esztendőt kiindulásnak véve összesen 26 napon keresztül nem lehetett ösztönözni. Abernety ajánlatot tett a kivitelezésre, azonban ezt nem fogadta el sem a helytartótanács, sem 1867 után a minisztérium.

Herrich tervét Lechner Gyula bírálta el. Hajózási szempontból jónak találta, bár megjegyezte, hogy az nem érint fontos helységeket, távol esik az országos és nemzetközi forgalomtól. Öntözésre egyáltalán nem tartotta Lechner a csatornát alkalmasnak. Véleménye szerint két külön öntözőcsatorna kellett volna, melyek az ártér szélén haladnak, a mélyártérben ásott csatornával csak lecsapolást lehetséges megoldani. Felvetette, hogy nincsenek mellékcsatornák, nincs felmérve az öntözött terület, mert azt nem lehet azonosnak tekinteni az ártérrel.

Herrich visszautasította a bírálat lényeges pontjait. Szerinte a tervet azért nem valósították meg, mert öt éven keresztül folyt a huzavona a birálat és az új variánsok elkészítése körül. Úgy gondolta, hogy csak a főcsatornát ásnák az állam segítségével, a mellékcsatornák létesítésére viszont öntözőtársulatok alakulnának. Nem tartotta megoldhatónak a magasvezetésű csatornát, mert akkor háromszoros földmunkát kellett volna végezni egy mély csatorna kiásása helyett.75

75 Herrich Károly : Észrevételek Lechner Gyula királyi mérnök úr előadására a Tisza—Körösi hajózási és öntözési csatorna ügyében. MMÉK 1868. 1—9.

183