Tanulmányok Csongrád megye történetéből 16. (Szeged, 1990)
Dóka Klára: Herrich Károly élete és működése (1818–1888)
hogy a Tisza árvize a Hortobágyba nyomuljon. Az érdekeltek többsége úgy döntött, hogy kölcsönt vesznek fel a munka megkezdésére, de az uradalom készpénzzel is hajlandó lett volna előre kifizetni a rá eső részt. A helytartótanács nem tudta elfogadni a felajánlást, mert az ártér nem volt felmérve és így nem ismerhették pontosan a költségeket.31 Az árterek megállapítására az érdekeltek nádori bíróságot kértek fel, amely mérnököket hívott segítségül. A püspökladányi Tisza—Hortobágy—Berettyó árteret 19 405 kát. holdnak mérték.32 A Tiszánál dolgozó mérnökök közé hívták Her- rich Károlyt is, aki kérte, hogy uradalmi teendői ellátása mellett a megbízást elfogadhassa. A pesti kerületi igazgató a következőképpen támogatta kérését: „ez pedig az uradalom érdekeivel nemcsak ellenkeznék, sőt azokat sok tekintetben előmozdítaná is, mert azon felül, hogy a tiszaszabályozási munkálatok szoros összefüggésben vannak a püspökladányiakkal, a folyamodó mérnök ezen nagyszerű vállalatnál bő alkalmat nyerend szakismereteit sok oldalú tapasztalásokkal bővíteni s azokat idővel az uradalom kebelében alkalmazni.”33 A helytartótanács alapítványi osztálya azzal a feltétellel járult hozzá a megbízatáshoz, hogy az uradalomban Herrich maga helyett — saját felügyelete alatt dolgozó — helyettest állít, és a tiszai munkánál mindenképpen figyelembe veszi a Berettyót, Hortobigyot és összes mellékvizeit, hogy a szabályozásból az uradalomnak minél több haszna legyen. Herrich Károly szívesen vállalta a kettős állást, és úgy ítélte meg helyzetét, hogy számára a püspökladányi marad fontosabb: „Ami pedig az állandósított P(üspök)ladányi uradalmi mérnökséget illeti — írta —, én miként azt személyesen is vala szerencsém kijelenteni, a Tisza szabályozásnál csak ideig alkalmazva, egy sok nehézséggel járó, nagy kiterjedésű vízszerkezet élére vagyok állítva, s jelen állásomnak leginkább azért örülök, hogy szerzett tapasztalásom által azon uradalomnak lehetek szolgálatjára, hol már a N(agy) M(éltóságú) Magyar Kir(ályi) H(elytartó) Tanács és a Tekintetes Királyi Főtiszt Úr kegyeiben érdemtelenül részesültem.”34 Bár az uradalmi feladatokat Herrich 1850-ig folyamatosan ellátta, érdemi munkássága 1847-től a Tiszához kötődött. A Tisza szabályozásánál Az Alföld fő folyójának szabályozása már a 18. század vége óta foglalkoztatta a folyómenti lakosságot, a földesurakat és az ország mérnökeit. Az első átfogó szabályozási tervet az 1770-es években a vízügyi szervezet egyik vezetője, Heppe Sza- niszló készítette. Példája a holland folyószabályozás volt, melynek alapján a Tiszát egész hosszában 567 m széles töltések közé kívánta szorítani. A másik, szintén az 1770-es években összeállított javaslat szerint átvágásokkal kellett volna rövidíteni a folyót. Mindkét elképzelésnek már megszületése korában sok ellenfele volt. Azzal 81 OL C 79. 1846—16—54/a. 32 OL C 79. 1847—16—55. 33 OL C 79. 1847—16—45. 34 OL C 79. 1847—16—62. 166
