Tanulmányok Csongrád megye történetéből 16. (Szeged, 1990)

Dóka Klára: Herrich Károly élete és működése (1818–1888)

érveltek, hogy homokos a talaj, az átvágásokkal nem képződik normális meder, nincs szilárd anyag a gátak építéséhez, melyek siker esetén is emelni fogják a Tisza vízszintjét.

Egy harmadik, ugyancsak ebben az évtizedben készült terv szerint a Szamost akarták a Tiszától elválasztani, és annak mesterséges medret ásva a Berettyóba, Mezőtúrnál pedig a Tiszába vezetni. E változat ellen olyan aggályok merültek fel, hogy —• megfelelő mérési adatok híján — problematikus az új csatorna kiemelése, tölté- sezése, és tulajdonképpen a főfolyó szabályozása sem kerülhető el. A 18. század végén összeállított javaslatokból világosan látszik, hogy a Tiszával kapcsolatban háromféle megoldást láttak elképzelhetőnek:

— átvágások

— töltésezés

— vízosztás.35

A következő évtizedekben készült szabályozási tervek is ezen alapelvek valamelyikét követték.

Sexty András Szabolcs megyei mérnök javaslatában elsősorban a víziszállítást (vasérc-, fa-, sószállítást) tartotta szem előtt. Vásárosnamény és Tokaj között hajózó csatornát tervezett, amely véleménye szerint e szakaszon az árvízveszélyt is megszüntette volna. Egy másik terv azon —- a korábbiakban már említett—megfigyelésen alapult, hogy a Tisza árvize a Hortobágyon keresztül tör ki a Berettyó Sárrétjébe és folyik Mezőtúr felé. A tervező szerint a víznek ezen az úton kellett volna rendes lefolyást biztosítani olymódon, hogy a csatorna Tiszadobtól indulva a Hortobágyon és Berettyón keresztül érte volna el a Köröst, és ennek medrében, Csongrádnál torkollott volna a Tiszába.

Újabb átfogó szabályozási tervet készített a Tisza völgyéről 1816-ban Vay Miklós, hadmérnök, vízszabályozási biztos. Vásárosnamény és_ Csongrád között kívánt egy főcsatornát létesíteni, összesen 284 km hosszúságban. Útvonala Vásárosnamény, Ilk, Berkesz, Tiszaeszlár, Tiszalök, Tiszalada, Tiszadob, Hajdúnánás felé vezetett volna, itt érte volna el a Hortobágy medrét, majd Bucsánál a Berettyót. Ennek medrében a csatorna Túrkeve, Mezőtúr irányában a Nagy-Körösön át Csongrádnál torkollott volna a Tiszába. A Tisza kérdéses, 616 km hosszú szakaszán a vízszint árvíz alkalmával legalább egy métert csökkent volna. Vay véleménye szerint a Berety- tyó—Sárrét teljes lecsapolása érdekében Hajdúnánástól kiindulva Püspökladány felé, a Hortobágy tiszai torkolatáig 107 km hosszú mellékcsatornát kellett volna létesíteni, sőt kisebb mellékcsatornákkal be lehetett volna kapcsolni a hajózásba Debrecent is. Vay tisztában volt azzal, hogy a Nagy-Körös a Tisza árvizével megnövekedett mennyiséget nem tudja elszállítani, ezért javasolta a Véker és Kórogy medrének kibővítését, melyek árapasztó csatornaként szolgáltak volna.36

1818-ban Huszár Mátyás jelentkezett Tisza-szabályozási tervével, melyben a töltésezés és átvágások elvét kapcsolta össze. A Tisza jobb párján Tiszakarádtól Titelig 377 km a bal parton Komorótól Titelig 681 km, a jobb és bal oldali mellékfolyók alsó szakaszain pedig 185, illetve 364 km töltést javasolt. Emellett 120 helyen tervezett átvágásokat, melyek Vásárosnamény és Titel között 423 km-rel rövidítették volna meg a folyót.37

35 Vágás István: Második honfoglalásunk: a Tisza-völgy szabályozása. Természet világa, 1988. 9. 386—391.

36 OL C 129. (Vay Miklós kir. biztos iratai) 1816. 304—314. fólió

37 Lászlóffy Woldemár: A Tisza. Vízi munkálatok és vízgazdálkodás a tiszai vízrendszerben. Budapest, 1982. 204.

167